A jelenség, amikor ellenségből barát lesz

Akármi is motoszkál emberek között; legyen az a sors, egy energia, a Gondviselés, egy Erő, vagy pusztán a semmi, többször rajtakapható fanyar humorérzékén. […]

Abban az időben, kiszabadulván az éppen csak serkenő szabadságvágyamat durván megnyirbáló oktatóim hatásköréből, úgy a nyári vakáció vége táján – a már megfelelő hosszúságára növekedett hajkoronámmal büszkélkedve […]

Kik vagyunk mi, emberek, és a sokszor ismételt kérdés; mi céllal létezünk?
Ha válaszolnod kéne arra, hogy ki vagy, Te mit válaszolnál?
Fogolyán Szellő: Fogolyán Szellő, azaz Veled 1ütt létezem

Budapesten születtem. Azóta váltakozó helyszíneken élem életem. Vidék, főváros meg a nagy- nagy puszta. Körforgás. Az utolsó a mindenem. Mert, hogy az amatőr régészet jelenti számomra az élet értelmét.. Az alf […]

Megismerhető-e egy ember teljes mértékben? Lehetsz-e egészen nyitott könyv valaki előtt?

Egy kedves ismerős (?) említette a napokban, hogy azért nem veti papírra a gondolatait, nem ír könyvet, mert a gondolata […]

– Szia! Akkor délután…
– Várlak!
– Vigyek valamit?
– Igen. Gondold át mit álmodtál az éjjel!
– Semmi különös, egy csomó katyvasz…
Nem szeretem ezt a szót, rossz érzést kelt bennem. Mi az egyáltalán, hogy […]

Amennyiben az életünk célja, hogy az érzelmeinket megtapasztaljuk, és hogy általuk navigáljuk halandó mivoltunkat igaz valónk felé, akkor mi az oka annak, hogy egyesek többet, míg mások jóval kevesebbet ka […]

Itt talán leírhatom az én megtörtént eseteimet is…

Hatéves voltam. Egyik este elalvás után azt álmodtam, hogy Édesanyám öccse, aki a keresztapám volt, egy hatalmas, koszos víz partján áll, mögötte sűrű, s […]

Apró, óvatos lépésekkel újra felfedezni kezdjük azt az életet, amit több, mint egy éve kénytelenek voltunk elengedni. Régi barátok kezét is elengedtük, akikkel mindeközben valahogyan átdöcögtünk az online találkoz […]

Az első nagy lépés az Élet felé: Gimnázium.
A Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium „A” osztályába kerültem matek szakra, amelynek szerintem semmilyen nyomós alapja nem volt, de valószínűleg ide jelentkeztek a l […]

Azt mondják, a zene univerzális nyelv. A dallam az, amihez nem kell nyelveket beszélned, hogy megértsd, óriási hatással legyen rád, vedd az általa hordozott üzenetet, hogy feltöltsön és erőt adjon. A szava […]

Anyám nővérét úgy hívták: Ilona. Apja csak úgy hívta: Lonci. Ez idővel Concira változott, Concinak hívta őt az egész nagycsalád. Elég nyomorúságos élete volt: háború, szegénység, és ezért, vagy nem ezért, rettentő […]

Hétről hétre próbálok úgy írni, hogy mindenki, aki olvassa, találja meg benne személyes igazságát. Ez egy átlagos hétköznap is rendkívüli misszió. Hát, ha még közeleg az anyák napja, s valakinek már nincse […]

Engedjétek meg, hogy meséljek két ember életéről.

Egyszer régen, a második világháború végén született egy kisfiú. Károly. Szülei nagyon fiatalok voltak, apukája épp katonaként szolgált. Sajnos apukája agyhá […]

„Sokan fájlalják, hogy nyugaton vannak, visszautasítják az egyenlőtlenségeket, ellenzik, hogy egy olyan világban éljenek, amit ilyen nagymértékben hatalmába kerített a pénz. Rendszerint azonban, ezek az embere […]

Fáradtan, kiüresedve ülök a széken. Az erdőből madárhangok szűrődnek be a folyosóra. Esteledik.

– Mitől borulsz ki ennyire? – kérdezi.

– Magamtól.

– Félsz?

– Nagyon.

– Nemsokára mehetsz haza… […]

Végső soron, túl minden korlátozásán, távolságtartásán, hiányérzetén és fájdalmán e korszaknak, hogy még egy ölelést is többször át kell gondolnunk, ha adódik egyáltalán az átgondolásra mód, mégiscsak marad nekün […]