• A minap egy rendkívüli levelezés részese lehettem az egyik idősebb hölgy ismerősöm által. Felmerült közöttünk a hit kérdése. De rendkívüli nem emiatt volt az egész, hiszen a hittel kapcsolatos gondolataink a le […]

  • Csillagfényes éjszaka van. A tenger morajlása szakadatlanul cseng a füledbe. A hullámok a sziklafalon megtörve, párafelhőbe burkolják a kilátást. Tarisznyarákok futnak versenyt a gyengébb hullámokkal, […]

  •  

    Az éj legsötétebb szakasza után pirkadni kezd az ég, s amint a természetben, úgy emberi életekben és lelkeket érintő sorsfordulóknál is így van ez. Amikor minden összeborult, minden ránk borult, akkor tu […]

  • Lassan lezárul ez a csodaszép két hét.
    Hmmm, milyen jó is a magyar nyelvünk, hogy egy szóban két dolgot is ki tudunk fejezni. Csoda, mert az itt élők egy misztikumban élnek, amit leginkább személyesen […]

  • Minden fájdalomnál, legyen az bármi, válaszút előtt állsz, amikor te határozol. Hiába minden kifogás, körülményre mutogatás. Soha senki nem határoz helyetted. Az egyetlen, aki döntést hoz, te magad vagy. […]

  • Az elvált férfi receptkönyve. Első oldal: Végy egy konzervet!

    A KRUMPLIPAPRIKÁS MAGÁNYOSSÁGA

    Már egy hete szemezek két méretes krumplival, hogy megszabadítsam köntösétől és olajpokolba küldjem, némi ha […]

  • Maradjunk csak teljesen őszinték. Sokszor hiába az összes szeplőtelen morál sterilizáltsága, precíz önismeret, saját utunk íve iránti tájékozottság és a jelentős akaraterőnk. Olykor mindez édes kevés ahhoz, hogy m […]

  • Van lélektárs, van rokonlélek, és vannak ikerlángok is. Állítólag. Szokták őket definiálni, szoktuk őket keresni, kutatni egy életen át. S ha megtalálni véljük őket, nagyon szoktunk nekik örülni.
    Én ezútt […]

  • Miért jöttél? Kérdezi egy hang, de nem látok senkit. Miért jöttél ide, miért akarod, hogy megismerjelek? Nem akarom, hogy megismerj, én csak itt vagyok. Válaszolok csendben, csak úgy magamnak. Látni továbbra sem […]

  • Van egy módja annak, ahogyan Ember Emberhez kapcsolódik, amely mostanság olyan ritka, mint a fehér holló, pedig misztikusságában a legőszintébb, jellemében a legderekasabb. Szövetség. Szövetségesek. Nem csupán a […]

  • Elvesztésed kínja idővel átadta magát az elfogadásnak. Alkalmazkodni voltam megtanulni kénytelen. Ahhoz, hogy nem akadt meg az univerzum, pedig elvesztésed annyira fájt, hogy nem értettem, hogyhogy nem áll meg m […]

  • A bennünk élő művész olykor elapad az alkotás folyamában. Ha írsz, festesz, vagy bármilyen kreatív tevékenységgel élsz, tudod: az ihlet nem végtelen áramlás. Időközönként elzáródik, elfárad. Kell, hogy hasson rá e […]

  • Vannak emberek, akik tényleg csak azért szűkszavúak, karcosak, tüskések és barátságtalanok, mert olyan sok veszteség érte már őket, hogy megfogadták: soha többé nem engednek magukhoz közel senkit. Mert képtelenek […]

  • A legvidámabb barakkban tett első látogatásomról – Szegedi Szabadtéri Játékok, 1966 – már csupán néhány igencsak elsárgult, nehezen kiolvasható fecni maradt meg emlékeim poros tárházában, így a kor hangulatána […]

  •  

    Bevallom, évek hosszú sora, évtizedek kellettek ahhoz, hogy én, mint a dolgokat örökösen túlbonyolító, érzelmeiben, dimenzióiban túláradó szentimentális, „nehéz eset” felemelően tudjam magam érezni az egysze […]

  • Tovább