Öszi reggel
Egy régi megkopot faláda az ablak alat.ráülve az ablakbol csodás kilátás nyilik.szeptember elseje…beköszöntött ünnepélyesen is az ősz…szürke köddel beburkolt erdök…esöfelhökkel diszitet égbolt…szól egy dal s ez az egesz multbeli időutazásra invitál…régi idők emlekei burkolnak be melegséget adó pokrocként …egy régi ház,gyerekkacajok s a vén diófa,kutyusok ugatása,ködös reggelek munkábamenet,utban a szerelemhez..emlék képek mint valami festmények elevenednek meg a szürke égbolton….itt van az ösz,itt van ujra….s szép mint mindig énnekem.jut eszembe e par sor egy versböl…oly sok őszi emlek…temetőben töltöt idő a lehullo avaron keresztül sétálva.jövöképek mik őszröl őszre mást hoztak magukkal.mosolyok és könnyek a halvány ködbe vészve.othonoktol othonokig vándorlások,utak szerelmek.boldogság és megtörtségi világvége érzés.emlékszem gyermekként hogy sepertük a hátso udvart a nagy diófa lehult levelei után.hogy sétàltam az avarban naplemente elöt a temetőben.az összes fa már már csupaszon álomba szenderülve csak a fenyők pompáztak még ragyogó zöld szinben.sétak a tóparton,hajnali ködos levegő miként munkába igyekeztem.valosaggal frissitet és töltötte el tüdöm minden pontját hüsitö érzésével.kávézokban töltöt napok és esték.ösz van…ujra ösz…még csak épp hogy megmutatkozot…a fák még nyári ruhájukban de mar itt ott látszik hogy lassan felöltik alvashoz elökeszült ruhájukat…a sárgát,a barnát,a pirosat….s a nyár sem ment még el…hisz tartogat még egy utolso csókot,utolso mámorito táncot mielött átadná a helyet a létezésben az ősznek…szippantok még eggyet e kora öszi mámorbol,nézem még a fel fel villano emlékképeket,az iskolakezdésröl,az új reményekröl és lassan továbindulok belevetve magam a mai nap csodáiba.