Torokszorító képsorok, felesleges vérontás, ijedtség sok helyen. Mentális túlterheltség a Covid évekig és jelenleg is tartó megpróbáltatásai után, egy háború a szomszédban. Ami ki tudja, meddig és hová húzódik? Nem vagyok álszent! Minden reggel arra ébredni, hogy valamely hírportál megírja, talán közeledik a harmadik világháború, látván fájdalmas emberi tragédiákat, a gyötrő gazdasági helyzetet, amikor sokan úgy gondolják, a szankciók nekünk sem jók, mindez az őrület fele sodorhat. Akár engem is. Most azonban, inkább nem vetek számot azzal, hányszor jön rám a sírás egy nap, a kialakult helyzetet látván. Arról írok, hogy mindamellett, hogy nem dugom a homokba a fejem e rettenetet látván, mire próbálok én fókuszálni, hogy lelkileg se omoljak össze…

Számoljuk inkább azt, hány helyen van ott az önzetlen segítségnyújtás, az összefogás, a szeretet és a béke iránti igény!

Őrjöng a sötétség, s ki tudja igazán, mi oka és célja van e dühöngésnek? Valamely jóérzésű ember, van-e a földön, ki meg tudja állni még ezt az egész tombolást szívfacsarodás nélkül? Van még valaki, látván a világban zajló eseményeket, aki nincs megijedve?

Féltjük a világot. A szeretteinket. Az életet.

Kutathatjuk, vajon mi köze van mindennek a Gondviseléshez. Érintett egyáltalán?

Pusztába kiáltott szó, minden egyes kérdés. Pedig kérdésből millió számra van! Legalább annyi, amennyi emberi könny fakad, mióta ágyúk dördülnek.

Felkelt a sötétség. Felkelt vele a fény is. Meglátom, mert ez utóbbit legalább mennyei látni!

Azt, hogy hányan adakoznak, jelentkeznek, önkénteskednek, segítenek! A kezüket nyújtják. Befogadnak. Odasietnek. Összefognak emberek, országok. Még az összeütközést indító fél (felek) népe(i) közül is sokan felemelik szavukat a háború ellen.
Hogy hányan szeretnének segíteni, de most nem tudnak. S a tehetetlenség oda vackol közéjük a négy fal közé. Hogy hányan imádkoznak, s akik nem így kívánják a legjobbat embertársaiknak és az életnek, azok csak úgy kívánják azt szívük összes szeretetével. Mert a békét kívánók között, vannak ateisták is. De a szívek legnemesebb érzéseinek kívánalma számít csak!

Elképesztő, de a sötétség, miközben trónt fosztani indult, a szeretet és a jóság is elindult, hogy megtegye ugyanezt. Ritka erősen lehet érezni a jót is. Számolni kell azzal, hogy jóindulatból és szerető energiákból, cselekedetekből is legalább tengernyi van.
S a könnyek tengere is ide és ezért ömlik.