Mindig hittem abban, hogy minden okkal történik az életünkben. A történetem 2023 januárban kezdődik, amikor is elhatároztam, hogy változtatok az életemen. A munkahelyemen kezdtem azt érezni, hogy kiégek és szélmalom harcot vívok minden nap. Minél jobban betelik az a pohár, annál nehezebb elviselni a napokat. Ideges lettem, feszült és mindez otthon csapódott le. Bent sem ment zökkenőmentesen a munka, volt olyan kollégám, akivel meglehetősen megromlott az előzőleg jó kapcsolat. Nem tudtam kezelni a szituációt. Elkezdtem tanulási lehetőségek után nézni. Szembe is jött velem a szinte tökéletes, állatorvosi asszisztens. Imádom az állatokat, mindig volt egy kisebb hivatástudatom és úgy gondoltam EZ lesz AZ! Imádom az állatokat és azt gondoltam elvégzem ezt a sulit és örök munkahelyem lesz.  Nyáron elkezdtem az online tanfolyamot. Hamar rájöttem, hogy a tanulást nem tudom a feszült munkahelyi gondokkal együtt csinálni. Annyira biztos voltam a dolgomban, hogy a családi tanács is elfogadta, hogy felmondok a munkahelyen, egy ideig úgyis kapok munkanélküli ellátást és közben le is vizsgázom. A kötelező 2 hét gyakorlatot is letöltöttem és totál odavoltam tőle, annyira tetszett. A dokitól a végén kaptam egy szóbeli ígéretet. Új rendelőt épít és oda kelleni fog még egy asszisztens.

Évek óta küzdök szorongással és pánikzavarral, amire gyógyszert szedek. A szép új jövő képe és a lelkesedésem azt mondatta velem, hogy most megpróbálom abbahagyni a gyógyszert. Új orvost kerestem, új szakvéleménnyel. Támogatta az ötletemet és segített abbahagyni a bogyót. Persze a rendelő építkezés és az engedélyek csúsztak. Először január volt a kezdés, aztán március, végül május. Ez fél év várakozás. Márciusig nem kerestem munkát, mert annyira bizakodtam. De, aki volt már munka nélkül az biztosan tudja, hogy az egy idő után nagyon nem jó. Aztán keresni kezdtem, de nem hívtak sehonnan, ez még rosszabb. Otthon persze feszültség lett abból, hogy itthon vagyok. Családi ügyek is nehezítették a helyzetet és nem egy sírásba torkolló beszélgetés (vita) történt köztem és édesanyám közt. Aztán az egyik munkahelyről felhívtak. Kettő munkanap után felhívott az állatorvos is, hogy számítana rám. Na bumm…Felmondtam és elfogadtam a doki ajánlatát. Sajnos a lelkesedésem és bizodalmam útközben elveszett, sőt a megfelelési kényszer előhozta a szorongást és vele együtt a rosszulléteket és ami ezzel jár. Így kezdtem el a rendelőben dolgozni. Belecsöppentem a sűrűjébe és úgy éreztem első naptól elvárják tőlem, hogy tudjak mindent. Ha kérdeztem válaszoltak, de leginkább magamra voltam utalva. Nem kaptam annyi segítséget, amit szerettem volna. Nem is gondolná az ember, mennyi nem konkrétan állatokhoz kapcsolódó ügyet kell intézni. Én nem könyvelőnek vagy személyi asszisztensnek akartam menni. A doki nem egyszerű eset. Jó ember, nem kétlem, de nem egy szószátyár. Az asszisztenssel, aki már évek óta a jobb keze egy összeszokott csapatot alkotnak. Mindig is multinál dolgoztam, sok ember vett körül és csapatban kellett gondolkodni. Na ez itt nekem most nem ment. A legnagyobb csalódás azonban mégis az volt, hogy 3 hét után éreztem, hogy ezt a mennyiségű beteg állat ellátást nem fogom tudni hosszú távon érzelmileg jól kezelni. 1 hónapig bírtam és felmondtam. Kikészültem attól, hogy nem tudtam folytatni. Erre akartam építkezni a jövőben. Szóval megint a padlóra kerültem. 2024 eddig nem hozott sok jót, inkább csak elgondolkodtató és fájdalmas felismeréseket. A barátaim mind azt mondták, hogy legalább „megpróbáltam”, ne keseredjek el. Egy idő után én is erre jutottam, megpróbáltam, de nem társult mellé szerencse. Egy varga betű, egy kitérő lett belőle, ugyanis pár napja szóltak az előző munkahelyemről, hogy visszavesznek…és a kör bezárul. Mégis azt érzem, hogy ez egy másik kör kezdete, már ha lehet ilyen matematikai ellentmondással élni. A hozzáállásomnak változnia kell, hogy ne kerüljek újra ugyan oda, ahonnan kezdtem.

Minden próbálkozásunkkal kockázatot vállalunk, kisebbet-nagyobbat. A kérdés az, hogy ez milyen változást hoz az életünkre nézve. Úgy gondolom, hogy nem minden próbálkozás jár szerencsével, de az biztos, hogy lesz tanulsága.