Szültem, vagyis nem a hagyományos formában szültem valamit, vagy valakit, hanem inkább azt mondanám, hogy létrejött belőlem. És még egy egységérzet is volt közben, ez azt jelenti, hogy mindannyiónkból keletkezett. Egy fiúgyermek. Csodálatos energiája volt ennek a pici babának. Az apró újszülöttet ölembe vettem, és nagyon szerettem.
Snitt, azaz következő pillanat:
– Kérdeztem, hol a gyermekem?
– Jött és mosolygott rám, de kb. már olyan 5 éves lehetett.
Kérdeztem tőle:
– Hogy lehet az, hogy ilyen nagy vagy már és milyen sok fogad van!?
– Igen, mondta, 32 fogam van már – és csak úgy áradt belőle a szeretet.
Snitt, azaz következő pillanat:
– Hol vagy fiam?
– Jött és már egy felnőtt férfi volt. Fölém hajolt és én belenéztem a szemébe.
Mondtam neki: – Oly gyönyörű vagy, hogy legszívesebben szeretkeznék veled, de hát Te a fiam vagy.
Azt válaszolta:
– Igen én a fiad vagyok, a gyermeked, a testvéred, az apád, az anyád, a jelened a múltad és a jövőd. Én vagyok a mindened.
– Egységérzet volt bennem, egy végtelen szeretet érzés, kapcsolódtam önmagammal, és a mindenséggel. Láttam a szemében az egész világot, azt hogy idő nem létezik, csak a pillanat.
Éreztem, hogy a semmi és a minden egy valóság, hogy az egész világ nem is létezik, mégis mindent magában foglal.
Snitt, azaz következő pillanat:
Kb. középkorban történő esemény. Szekéren ül a férfi (a fiam), le van láncolva, fogságban van. Viszik el messzire. Én egy nő vagyok, a szerelme és szaladok a szekér után. Kétségbe esve kiabálok utána:
– Szabadítsd ki magad, tudom, hogy meg tudod tenni, megvan hozzá az erőd (itt az erő egy spirituális tudást, erőt is jelent, nem csak fizikait)!
Végtelen szeretettel és nyugalommal mosolyog rám és azt mondja:
– Igen, megtehetném, hisz az Erő velem van. Egy pillanat alatt letéphetném a láncokat és kiszabadulhatnék. De tudom, ha ezt megteszem, azonnal megölnének engem. És én most ebbe a világba nem azért jöttem, hogy itt végezzem ezen a szekéren, hanem azért, hogy végig élhessem az életem, még akkor is, ha szenvedés vár rám.
Tanuld meg, hogy az ERŐ-t tudni kell használni időben-térben egyaránt. Az Erő ajándék és nagy felelősség másokkal és önmagaddal szemben is.
– Éreztem, hogy abban az életben többet nem látom. Nagyon fájt a szívem, hogy elvesztettem, de közben ott volt érzésben, hogy egy nagy bölcsességet tanultam tőle. Még hallottam a szekér kerekének nyikorgását, amikor megköszöntem neki, hogy átadta ezt a tudást. A lelkem sírt a fájdalomtól.
Snitt, azaz következő pillanat:
Valahol egy északi országban játszódott a történet. Sok férfi versenyzett egy falubeli összejövetelen. Vidámság, nevetés volt, de valahogy éreztem, hogy fontos dolog az, hogy ki lesz a nyertes ebben a játszmában. A feladat az volt, hogy egyik helyről a másikra minél több dinnyét kellett átvinni meghatározott időre. Láttam, hogy egyszerre 2 max. 3 dinnyét tudtak csak megfogni a férfiak, és azzal szaladtak a cél felé. A „fiam” most is egy gyönyörű egészséges férfi volt, és az ERŐ, még mindig ott volt benne. Én szintén egy fiatal csodaszép nő voltam. Odasúgtam a fülébe:
– Vigyél 5-6 dinnyét egyszerre, meg tudod tenni, hívd elő az Erődet!
Megint végtelen szeretettel és nyugalommal mosolygott rám (mind a 32 fogával) és azt mondta:
– Igen megtehetném, de mit érek el vele? Elveszem magamtól és másoktól is a játék örömét. Azt a folyamatot, amíg tart a verseny, a lelkesedés, a szurkolás. Ebben az időben mindenki egy fantasztikus extázison megy keresztül. Szurkolnak, ugrálnak, izgulnak, lelkesedéssel várják azt a pillanatot, hogy ki lesz az első. Ha én most használom az erőm, és átviszek egy fordulóra 5 dinnyét, akkor igaz, hogy első leszek, de elrontom a verseny lényegét. Elveszem az emberektől a szurkolás örömét. Ráadásul a győztestől is elveszem a boldogságérzetet. Nekem nincs szükségem erre a győzelem érzésre, annál inkább szükségem van arra az örömre, amikor látom a győztes büszkeségét. Együttérzek vele, és azáltal leszek boldog, hogy látom az Ő boldogságát.
Tanuld meg, hogy a játékban soha nem az a lényeg, hogy ki az első. A játékban a játék a lényeg. És amikor a nyertes feláll a dobogóra, és kiárasztja örömét a világra, nos, azzal lehet egyesülni és vele együtt büszkélkedni, mert Ő is Te vagy. Mert egyek vagyunk mindannyian.
Ekkor felébredtem. Sírtam és mosolyogtam.
