– Készen állsz? – fodrászom fürkészően nézett rám.
Tapintatosan úgy szervezte, hogy egyedül legyünk a szalonban.
– Erre egyszerűen nem lehet felkészülni – préseltem ki magamból, miközben torkomat a sírás fojtogatta.
Végül bólintottam, ezzel engedélyt adva, hogy a borotva utat vágjon a maradék, legkitartóbb hajtincseim között…
Az első kezelés utáni 17. napon kezdődött. A nővérke említése szerint maximum 2 hét után már megadják magukat a hajhagymák. Mivel 2 hétig semmi jele nem volt ennek, reménykedni kezdtem, hogy hátha nem, vagy nem annyira…
A 17. reggelen viszont arra ébredtem, hogy elsőnek kihullott hajtincseim megadóan és kérhetetlenül borították be az egész párnámat.
A fejbőröm sajgott, s vele együtt a szívem is: bármikor a hajamhoz értem, a kezemben maradt egy csomó haj. Kendőt kötöttem, és ezzel megadtam az első fizikai jelét annak, hogy „más” vagyok, mint a többiek, és valami történik velem, bennem.
Mikor a művelet véget ért, megilletődve nézegettem magamat a tükörben. A pityergés elmaradt, a sokkhatás viszont aktivizálta fekete humoromat:
– Úristen, úgy nézek ki, mint Stephen King bohóca! – fakadtam ki.
Fodrászom csitított és vigasztalt. A „megoldásra” koncentrált, és már a parókámmal pepecselt, hogy méretre igazítsa fejemen.
Mikor végeztünk, a kertek alatt lopakodva siettem haza az új hajammal, amit nagyon idegennek éreztem.
Otthon elkezdődött a „tükörmunka”. Minden nap ismerkedtem az új énemmel, a csupasz fejbőrrel lelkileg is csupasznak éreztem magamat. Mintha kendőzetlenül felszínre került volna valami rejtett, megfoghatatlan, amivel eddig nem akartam szembesülni, és ami régóta a szeretetemre és elfogadásomra várt.
Éreztem, hogy hajam eltűnésével egy korszak végérvényesen lezárult az életemben. Viszont valami új tudatosság kezdett megszületni bennem. Én, aki sosem találtam magamat elég szépnek vagy vonzónak másokhoz mérve, elkezdtem szeretni a nőt a tükör másik oldalán…
Minap meglátogatott egy nagyon kedves kolléganőm. Sokat csacsogtunk, nevetve, egymás szavába vágva meséltünk, lelkünk összeért. Fülledt áprilisi délután volt, és én egy rutinos mozdulattal lekaptam gőzölgő fejemről a turbánt.
– Hogy te milyen szép vagy! – ámult el vendégem. Kellemesen meglepődtem reakcióján, megilletődve hallgattam lelkendezését és elismerését.
Ekkor valaki kopogott az ajtón. Felpattantam, kijelentve, hogy nem érdekel ki az, én pedig így fogok ajtót nyitni. Hirtelen jött bátorságom már a küszöbnél elszállt: az ajtóban egy ismerős fiatalember állt, a szomszédos lakótömbből.
– Bocsi, nem volt kedvem felvenni a parókámat, olyan meleg van – szabadkoztam, és szégyenlősen a fejemhez kaptam.
– Semmi gond – mondta, és megnyugtatóan mosolygott. – Hogy vagy? Hogy érzed magad? – érdeklődött.
Beszélgetésünk közben megjegyezte, hogy Sinead O’Connor is milyen szép abban a videóban, és tudtam-e, hogy Prince már hamarabb elénekelte ezt a dalt…
Nem, nem tudtam. De aztán kiderült, hogy a párja is hasonló beavatáson ment keresztül régebben…
Mára már megtaláltam azt a parókát, amiben elfogadhatóan érzem magamat. Vörös, amilyet mindig is akartam, vörös, amilyennek mindig is festettem régen a hajamat.
Mostanában már egyre bátrabban nézek a szembejövők szemébe és magabiztosabban járok kelek. És akkor sincs gond, ha néha még nagyon sebezhetőnek érzem magamat.
Őrzöm az új tudást, erősödöm benne.
Már csak egy kérdésem van a számodra: Te ki lennél a hajad nélkül?
https://www.youtube.com/watch?v=KtYarYhKa9c
Drága Ella!
Engedd meg, hogy kifejezzem a szó szoros értelembe vett, nagybetűs TISZTELETEMET! A történeted, a lényed, önmagában értelmet rendelt ehhez az egész oldalhoz.
Mi több, az egész élethez is.
Ahogyan éled ezt az egészet… követendő, felsőbbrendű, maga a csoda! A hozzáállásod, az erőd és az, hogy ilyen körülmények között van benned valami, ami lendületet adott ahhoz, hogy e sorokat megírd, ezzel hitet adj másoknak, hátha segítesz…
Nem létezik erre az érzelemre jó szó. Szeretnék Hozzád felnőni!
Én biztos vagyok benne, hogy Te valóban csodálatos vagy! Hajjal és haj nélkül is. Ha a helyedben lennék, nekem nem hogy másokra nem lenne erőm, még magamra sem. Pedig úgy gondolom, hogy az én hitem óriási. Ilyen történetek olvasása közben azonban világossá válik, hogy körbe vagyunk véve olyan emberekkel, akik nem is tudják magukról, mekkora kincsek. Hogy fénypontok valaki életében… Lehet, hogy jelenleg egy hajszálad sincs, nekem Te és a történeted, olyan, mint egy erős hajszálba fogódzkodás lehetősége, amibe kapaszkodni tudok bármikor, ha hullámvölgybe kerülök. Végig könnyeztem a történeted, mégis rendkívül hálás vagyok Neked! Erőt, irányt, nézőpontot és tudod, rengeteg jóságot, fényt adtál nekem.
A földkerekség összes Angyalkáját oda kívánom, Neked! Hogy az erőd sose fogyjon el, hogy visszakapd mindazt a kegyelmet, szeretetet, jóságot, amit ajándékoztál!
Drága Szellő!
Sokkal több erőnk van, mint hinnénk. Ha megérted a történések mély értelmét, már nem vagy áldozat. Bár még az elme lázadozik, de belül kezdez meghajolni a Felsőbb Akarat előtt és együttműködsz vele. Jönnek a felismerések, tisztulnak a fájdalmak, és egyre gyakoribb vendég lesz a hála és a szeretet. Ez egy hosszú, de izgalmas folyamat, az én KARMAKILLERem, Balázs Valéria Anamé könyve után szabadon…:)
Nagyon köszönöm megható visszajelzésedet, megtisztelve érzem magam, hogy még ilyenkor is inspirálni tudok valakit. Az angyalkák már régóta velem vannak és segítenek, én is köszönök mindent, amit Tőled kaptam!
Kedves Kopi!
Hűűű, hogy fogalmazzam meg, hogy rokonlélek vagy? 🙂
Nekem hajmosáskor jött a trauma: egyszerűen lemostam a hajam a fejbőrömről. Döbbenten néztem a kádba: tegnap még semmi hajhullás, ma meg a fél skalpom? Na és a poénkodások: csináltunk egy fényképet a fodrászommal, amikor az egyik oldal már kopasz volt, a másikon pedig még vállig ért a hajam. Sose volt ilyen punk frizurám, hát most kipróbáltam! Otthon pedig a lányommal fantáziáltunk: Fester Addams, buddhista szerzetes, francia szépfiú, olyasmi sapkával a fején, amilyet Cipő hordott a Republic együttesből, piros rózsával a számban. Csattogott a fényképezőgép. Az volt a jó, hogy a lányom vette a lapot. Tudta, hogy belül egy világ dől éppen össze és semmi más nem ment meg attól, hogy a romok maga alá temessenek, csak a humor. Amíg a kezelések tartottak, annyira rosszul voltam és olyan pokoli fájdalmaim voltak, hogy kevés időm volt elmélkedni, de később azért megjött a megértés is. … Úgy tűnik, nem eléggé, mert még egyszer daganatos lettem. Azt hittem, ezt kétszer nem lehet túlélni, de tévedtem. A másodiknak is már 6 éve. És most jobban vagyok, mint valaha: a kijózanító pofonoknak és a rengeteg önvizsgálatnak köszönhetően végre nem vakon botorkálok az életben, nem úgy sodor az élet folyója, hogy össze-vissza nekicsap a szikláknak, hanem egy kicsit megtanultam úszni. Még a tájat is van időm nézegetni közben! Na persze nem vagyok guru, de ez nem is lényeges.
Szóval, azt hiszem, jár Neked a 10 pont! Te törekszel arra, hogy megértsd, ami történik Veled, ami nagyon-nagyon ritka! És nagyon erős is vagy! Remélem egyszer személyesen is találkozunk!
Szia: Sengah
Drága Sengah, köszönöm a hozzászólásodat, privátba küldtem a választ!
Szia Ella!
Szellőt tudom ismételni…. Úgy gondolom, T gyönyörű vagy hajjal, és nélküle is 🙂
És fogalmam sincs, én ki lennék haj nélkül.. mert arra már megtanított az élet, hogy teljesen más elképzelni egy szituációt/ még ha empatikus ember vagy akkor is/ és más, nagyon más megélni azt…
Tulajdonképpen csak azért írtam, hogy megkérdezzem Tőled. hogy vagy most Kedves? <3
Drága Cowboy,
nagyon szépen köszönöm kedves hozzászólásodat! Jelentem november eleje óta már nem hordom a parókámat, behennáztam vörösre a hajamat és imáááááááádom! 😀 A hajam visszanőtt, a jobb mellem nem, de ez így oké, élem azt, amit beterveztem magamnak. Különben meg lesz új, már dolgoznak rajta! 😀
Félállásban dolgozom, tanulom a határaimat. Van, hogy elfáradok fizikailag és idegileg, morgok vagy hisztizek – de ezt már más tudatossággal teszem. Valami örökre megváltozott és könnyebb lett belül akkor is, ha kívül sokszor nehéz, és ez jó.
Köszönöm a történeteidet, nagy beavatásokon mentél Te is keresztül. A kérdésem az, hogy milyen felismeréseket és ajándékokat kaptál a betegségeid kapcsán? Miért fontos most Neked, hogy visszakapd a megtagadott képességedet? Mi a szándékod vele?
Óhhh ne haragudj csajszi!!! <3
Nagyon szépen kérlek!! nem tudom hogyan történhetet meg, hogy nem vettem észre válaszod.. Lehet, mert karácsonykor válaszoltál, és én akkor nagy izgalommal a családot vártam ebédre!! És utána meg már nem került elém.. Annyira bánt… főleg, hogy olyan nagyon jó volt olvasni a soraidat melyek tele lendülettel, célokkal, örömmel… <3 😀 A vörös hajad még én is imádom 😀 😀 olyan örömmel írtál róla 😀
Mint tudjuk határaink azért vannak, hogy feszegessük, de azért csak óvatosan!! 🙂 <3
Nagyon megérintett ez a mondatod: ,,Valami örökre megváltozott és könnyebb lett belül akkor is, ha kívül sokszor nehéz, és ez jó” És főleg a vége, hogy ezt leirtad… tehát így is látod, hogy ez jó…. kiveszed az egész trutymóból azt az icike picike kis jót… magadhoz öleled, dédelgeted… és ő hálából majd megnő … mint a virág melyet szeretnek.. kivirul.. <3
Az én felismeréseim nagyon egyszerűek. Értelmet nyert az a mondás, hogy az ember mindig többet kibir mint amit gondol magáról!! 🙂 A gondolat hatalmas ereje is bizonyságot nyert… Hogy muszáj célokat kitűzni, mert anélkül nem élet az élet… mert a célok Erőt adnak! Ha túl elérhetetlennek tűnik az a cél, akkor kicsit visszább kell venni, és kisebb , közelebbi, könnyebben elérhetőt kell keresni, mert kell, szüksége van a léleknek a sikerélményekre… úgy tud tovább menni.. élni.. örülni… Az ajándék… az ajándékot az agyamtól kaptam!! Az okos kis agytörzsig elsorvadt, meggyötört agyamtól… <3 Hogy képes volt a kedvemért, mert én annyira szerettem volna összekapni magát.. és 5 év után ujra van rövid távú memóriám!! Én meg ezt imáááádoooom, hogy ujra emlékszem mi történt tegnap, kivel beszéltem és mit..? 🙂 Nagyon szeretem ezért! Persze ez most furi lehet… hogy mi az hogy szeretem a saját agyam?? De egyszer olvastam valahol, hogy egy nő szeretettel gyógyitotta meg magát… szerette a betegségét… addig addig, hogy az meggyógyult.. Végül is… ha az létező, bebizonyított dolog, hogy ha a cserépben levő virághoz beszélünk, szeretjük, akkor sokkal szebb lesz mint amelyikhez nem szólunk egy szót sem… akkor ennyi erővel nehogy már az agyam ne legyen annyira intelligens mint egy cserép virág.. 😀 😀
A képességeimet pedig azért szeretném visszakapni, mert akkor talán megtudom, megértem, hogy ki vagyok én?? Miért, mi célból, milyen feladattal érkeztem a földre?? És ha már tudom, akkor teljesítem is vállalt feladatom. mert valamiért kaptam , valamiért kértem anno… És hogy még miért, azt leirtam a történtem befejező részében, ami nemsokára megjelenik… kb egy hét..
Hatalmas ölelésem küldöm Neked!! 😀 <3
Cowboy