A legvidámabb barakkban tett első látogatásomról – Szegedi Szabadtéri Játékok, 1966 – már csupán néhány igencsak elsárgult, nehezen kiolvasható fecni maradt meg emlékeim poros tárházában, így a kor hangulatának felidézéséhez, már ezen hézagos visszaemlékezésem legelején segítségül kell hívnom az akkori sajtó, a memóriámnál sokkal időtállóbb feljegyzéseit: ,,Összesen 12 ezer külföldi tölti Szegeden az ünnepeket.* Közülük legnagyobb számban – mintegy hatezren – a jugoszlávok vannak. Idén ez a csúcs: ennyi jugoszláviai vendég az idén még egy alkalommal sem tartózkodott Szegeden.„**

Friss bizonyítványom volt az elvégzett elemi iskoláról, és még frissebb útlevelem Jugoszlávia AVNOJ-os címerével a fedőlapján, így nem ütközhetett akadályba, hogy szüleimmel néhány napra átlátogassunk Szegedre. Úgy rémlik, mintha sínbusszal utaztunk volna. (Akkor létezhetett vonatjárat Zenta és Szeged között?!)

Arról azonban már éles kép található agyam emlékarchívumában, hogy egy igen puritán kényelmet biztosító diákszállóban laktunk látogatásunk alatt. ,,A vendégeket 25 kollégiumban szállásolták el az idegenforgalmi hivatalon keresztül.„*** A mi szállásunkat több katonai vasággyal berendezett hálóterem, közös mosdó, csupán hideg vízzel jellemezte. Ám nekünk nagyon is megfelelt: kevés szállóvendég tartózkodott az épületben, nem zavart bennünket senki. Különben meg tombolt az igazi szegedi nyár, fiatalok voltunk mind hárman, és – most úgy tűnik – mindenki fiatal volt . . . az egész város!

A délutánt a múzeumban, és az az előtt lévő parkban töltöttük. Én főleg a nemrég vásárolt – nagy könyvbolond voltam akkoriban – A Sós sziklák völgye című ifjúsági regényt lapozgatva.****

Majd irány a Dóm tér, ahol népművészeti és borkiállítás várt bennünket. ,,A Csongrád-Szolnok vidéki Állami Pincegazdaságnál erre az alkalomra Fesztivál gyöngye néven szerecsendióval és más fűszerekkel ízesített desszertbort palackoznak.„*****

Este pedig – bármily, soha eddig nem tapasztalt élményt nyújtott a Fogadalmi Templommal szemben ácsolt csillagkupolás amfiteátrum legfelső sorából szemlélt szimfonikus zenekar koncertje – nem sok időre rá amint helyet foglaltunk, elnyomott az állom.

Idegen volt akkor számomra az előadott zenei stílus. Abban az időben kizárólag a brit invázió együtteseire összpontosítottam, még az azon a nyáron megrendezett első magyar táncdalfesztivál dalai is elavultnak tűntek előttem.

*Szegedi Ünnepi Hetek zárónapjára és a szabadtéri játékok utolsó két előadására, tehát egy napra érti a cikk írója.

**Délmagyarország, 1966. július 3.

***Délmagyarország, 1966. július 3.

**** Hosszú Toll: A SÓS SZIKLÁK VÖLGYE, Egy indián törzs viszontagságai, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1965

*****Délmagyarország, 1966. július 1.

(A fenti részlet vázlat a késülő Vendégségben a legvidámabb barakkban munkacímet viselő memoárkötetem, Játékok a nyári égbolt alatt című fejezetéből.)