Ez a mese igaz történet alapján született. Két Angyalról szól, akik vágyták a Végtelen szeretetet. Akik keresték az igaz társukat. Barátként egymásra találtak, de  próbának vetette alá őket a Sors és a másik oldal.

Holdangyal boldogan nézett az emberekre itt a Földön és boldogság  töltötte el, amikor látta az emberek mosolygó arcát, a sok kedves párt, amint a Holdat csodálják. Bár nem volt egyedül, de mégis magányosnak érezte magát. Szeretett volna ő is egy igaz társat.

Mennyei Atyánk látta, hallotta szíve kívánságát és úgy döntött, valóra váltja. Teremt neki egy igazán hozzáillő angyalt, akivel együtt örülhetnek minden égi csodának.

Szeretettel üdvözölték egymást, szinte az első perctől kezdve egy húron pendült szívük. Nem is volt kétséges, egy örök barátság kezdődött. Jóban, rosszban együtt. Szárnyaltak, boldogok voltak. Csillagfény egyre jobban tündökölt, s fényével egyre ragyogóbbá tette a Holdat. Bár mindkettejük élete elég nehéz és kemény volt, mindig támogatták egymást. Amikor egyikük életébe készült betörni a sötétség, a másik már az események előtt ösztönösen ott volt és segítette, támasza volt.

Apró trükkökkel próbálkozott a sötét oldal, de rájött, más taktikához kell folyamodnia. Ő az erősebb, nem a Fény. Alaposan tanulmányozta mindkettőjüket, mire rátalált egy kiskapura. Holdangyalnak félelmei voltak. Félt, hogy elveszíti kedves barátját. Csillagfény pedig önmagától félt. Noha tudta nemcsak világosságot, de életet és melegséget hozott mindenki életébe, sosem érezte méltónak rá magát. Egyre kellemetlenebbül érezte magát barátja miatt, aki csak önfeledten ragyogott az ő fényében.

A másik oldal örült, hogy sikeresen elérte célját. Egyre jobban ösztönözte Csillagfényt, hogy kihátráljon ebből a csodának mondott valamiből. Hazugságokkal tömte elméjét, növelte egóját és egyre jobban csitította lelkét. Önbecsülése, önértékelése megsemmisült a dübörgő sötét erőnek köszönhetően. Nem szerette már önmagát és gyűlölte, hogy ennyire képes ragyogni, hogy a Hold is fényárban ússzon. Dühösen csapott egyet, ezzel hatalmas, tűzforró napkitörést okozott. Fel akart mindent perzselni, égetni. Szegény Hold kapott belőle jócskán és az angyal összeroskadt fájdalmában.

Kérte Mennyei Atyát, segítsen nekik, mert nem hozzájuk méltó ez a viselkedés, amit Csillagfény produkált. Az Atya erőt adott Holdangyalnak, hogy talpra álljon. A másik angyal pedig kemény leckét kapott, amit nem azonnal tapasztalt. Mellé szegődött egy kóbor üstökös, aki ámulatba ejtette. Olyan volt, mint egykor Hold testvére. Sok minden emlékeztette rá.

Holdangyal elvesztette egy kedves szerettét, akit Csillagfény is nagyon szeretett. Ez a nehéz pillanat ismét egy mederbe sodorta őket. Ismét kezdtek szépen alakulni a dolgaik, az Atya örült. Látta a sok szép álmot, tervet, amit barátként megélhettek együtt, segített is nekik mindenből a legjobbat kihozni. Viszont közeledett a lökéshullám, amit egykor féktelen dühével indított. Valahol az univerzumban visszafordult és szélsebesen közeledett.

Holdangyal látta előre, de Csillag nem vett róla tudomást, míg végül visszatért és keményen térdre kényszerítette őt. A kóbor üstökös még mindig stabilan a pályán és igyekszik elhitetni, ő stabil marad, bármi történjék is.

Már lendült is a másik oldal egy következő húzással. Ismét éket vert a két angyal közé, Csillag korábbi félelmeit felerősítve. Hazugságot próbált igazként elhitetni vele. Úgy néz ki, makacsul hisz a másik oldalnak. Megint elindult egy hatalmas napkitörés. Le akarja téríteni a Holdat a pályáról végleg. Itt is lesz lökéshullám. Kegyetlen lesz, sokkal erősebb. Az üstökös el fog tűnni a messzeségbe, ahogy a közös gravitációs hullámok összecsapnak. Bele lökődik a fortyogó Napba és megsemmisül.

Ekkor Csillagfény látása is kitisztul majd és rá fog döbbenni, pont azt a kedves barátját akarta mindig is megsemmisíteni, akivel szimbiózisban, együtt léteznek Eonok óta. S talán sikerül végre őszintén megszeretnie, elfogadnia önmagát és megértenie, minden érte, értük történt. Talán megérti, hiába menekül önmaga elől, az igazság úgyis utoléri és szembesülnie kell vele. Holdangyal pedig végtelen szeretettel mellette lesz, ahogyan eddig is.

A mesének még nincs vége, most fogalmazzák az Égiek a folytatást. 🙂

Köszönöm a figyelmet!