Mindig hiányzik valaki. Legyen az akár a szerelmesünk, a barátunk, valaki a múltunkból, aki már nem lehet velünk valami miatt, legyen az egy kedves szerettünk, aki már nem él, osztálytársak, vagy kollégák, valaki mindig lemorzsolódik az életünkről, olykor még a dimenziónkról is.
De mi is a hiányérzet tulajdonképpen és vajon leszünk-e valaha olyan állapotban, amikor már nem hiányzik senki, mert minden, általunk valaha szeretett entitás ott van, egy helyen? Vagy ez az érzelem és az általa megtapasztalt űr, az élet után, az intelligensebb dimenzióba is elkísér minket?
Mindig hiányzik valaki. A hangos passzus sok szeretettel, itt.
