Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 61, Egymásnak szánva; Állatka és az Ember (Esszé)

You are currently viewing Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 61, Egymásnak szánva; Állatka és az Ember (Esszé)

Akárhány kisállatom volt; tengerimalacok, lógófülű nyuszi, mindig is úgy éreztem, hogy nem csupán Ember az Embernek, igen is, Ember az Állatnak, vagy fordítva: Állatka az Embernek is lehet szánva. Talán ismerős sokaknak az élmény, amikor kis kedvencedet több állat közül választod ki, első látásra. Vagy éppen ketten választjátok ki, és egy azon pillanatban mutattok ugyanarra a kis lényre.
Nem történt ez másképp pár héttel ezelőtt a cicámmal kapcsolatban sem.
Mert nem elég, hogy percekkel azután indult be a születése, miután jelképesen örökbe fogadtam. Még nyávogni is hallottam őt a születése előtti napokban, álmomban, és akkor még ugyan nem tudtam arról, hogy a világra készül jönni, ébredéskor már biztos voltam abban, hogy valamit lépnem kell. Hogy akárhol is van, meg kell őt találnom. És ha az ország másik felében bukkanok arra a kis lényre, aki nekem van szánva, akkor követem a megérzéseimet, a szívemet, amíg rá nem találunk egymásra.

Fogolyán Szellő: Egymásnak szánva; Állatka és az Ember – Avagy Jedi cica és az én történetem

Ha továbbgondolnád az itt olvasottakat, ezt még mindenképpen Neked ajánlom:

Vélemény, hozzászólás?