„És van a gyermekkornak egy radikális második korszaka. Mintha az ártatlan gyermek ellentéte lenne. Mintha a legtöbbünknek így vagy úgy, csúfolóként, vagy csúfoltként (vagy időközönként felváltva mindkettőnként) átélnie kéne ezt. Mintha küszöbe lenne ez az Emberré válásnak. Vagy az Emberré válás egy radikális mérföldköve, próbatétele lenne ez.
Nagyon nehéz erről említést tenni. Egyáltalán úgy írni is róla. Azt hiszem, azért, mert eltelik tíz-húsz-harminc év és rájössz, hogy az ebben a korban elkövetett ellened szóló csínytevések, gúnyok, sérelmek, kiközösítések, banálisak voltak, amit sok esetben már az elkövetők is megbántak.
De Te mégis (és ami meghökkentőbb, hogy talán ők is) egy életen át hordozod…”

Fogolyán Szellő: Kiközösítve, kicsúfolva, kinevetve; a gyermekkori traumákról