Egy teljes élethez több kapcsolódás kell, hiszen egyetlen ember aligha tud megadni nekünk mindent, amire szükségünk van. És hát, mindannyiunknak vannak alapvető szükségleteink. Ezekre pedig többé-kevésbé, ha nem is állandó jelleggel, de lelki igényünk van.  
Szükségünk van arra, hogy valaki megadja a biztonságot. Hogy legyen valaki, akire jóban-rosszban számíthatunk. Akinek kiönthetjük a lelkünket, meghallgat. Aki stabilitást ad, megért. Valakire, aki megnevettet. Máskor arra van szükségünk, hogy vitatkozzunk. Hogy valaki tágítsa a látómezőnket, egy-egy dolgot új irányból világítson meg számunkra.
Rengeteg mindent fel lehetne még sorolni, amire bizony szükségünk van utunk során egy teljes élethez. Én most kiemelnék egyetlen egyet. Azt az embert, aki valahogy azért jön az életünkbe, hogy radikálisan fejlesszen. Hogy általa legyen egy energia, ami olyan dolgok megvalósítására késztet, amit már magad is hosszú ideje tervezel. Mi több, olyan dolgok megvalósítására is késztet, amikre korábban nem is gondoltál, hogy emelkedni fog az életed minősége, ha azokat megteszed…

Az első pillanattól azt éreztem, hogy egy rendkívüli erő kerül be általa az életembe. Az emberek valahogy követik. Karizmája van. Jó a közelében lenni, mert értékeli, nem csupán az én identitásomat. Mindenkiét. Ismeri a különböző embertípusokat, lubickol a sokféleségben. Izgalommal tölti el, ha több színnel dolgozhat. Soha nem bocsátkozik abba a hibába, hogy el akarná nyomni bárkinek is az identitását. Soha nem kíséreli meg átfesteni a zöldet kékre, vagy fordítva. Mindig azzal a színnel dolgozik, ami adott. Arra viszont törekszik, hogy minden színt élénkebbé tegyen. Ha kék, de foltos? Tüntessük el róla a foltokat! Ha zöld, de homályos? Élénkítsük fel, hogy még ragyogóbb színben tűnhessen fel!

Leginkább ezzel a képpel tudom érzékeltetni a fejlesztő embertípus célját és azt hiszem azt, amit ő életfeladatként kapott. A közelében valahogy érezhető, hogy akármit is csinál itt földi hivatásként, valahogy azon munkálkodik, hogy embertársainak segítsen kiteljesedni. Legyőzni a félelmeiket. A korlátaikat. A beidegződéseiket. Előnyükre fordítani mindazt, ami miatt korábban hátrányt szenvedtek. Felszámolni azokat a jellemzőket, ami korábban megakadályozta őket abban, hogy kiteljesedjenek. Hogy jól működjenek egy adott feladatban. Azt gondolom, hogy a fejlesztő embertípus, legalábbis az a fejlesztő, akivel én találkoztam, valahogy a tudat alatt munkálkodó, de legalább már a számára láthatóvá váló mintákkal dolgozik. Ahhoz, hogy dolgozni tudjon, őszintének kell lennie. A szemedbe mondja, hogy téged mi hátráltat. Megmondja, ha kell, hogy magad alatt vágod a fát, ha titkon saját magad ellensége vagy.
Életfeladatának kiteljesítéséhez valahogy eszközként kapta lebilincselő lényét. Belép a szobába és nem tudsz nem rá figyelni. Úgymond a befolyásolás képességét kapta meg. De nem egyértelmű és nem tiszta fejlesztő lenne ő, ha ezzel bármikor is visszaélne. Ha párhuzamba jön az életetek, ő a javadon munkálkodik, érted beszél. Azért mondja, azért teszi, hogy kihozza belőled és a találkozásotokból, esetleg közös célotokból a maximumot.

Azt gondolom, a legtöbben megijedünk első ránézésre mindenféle változástól. Valahogy inkább szeretünk a langyos biztonságunkban ücsörögni a korábban felállított határaink mögött és dédelgetni álmainkat a változásról, mint elhagyni a langyos biztonságot adó határainkat és fejlődni, megújulni. Szóval nem állítom, hogy ez az erő és ez a személy elsőre nem ijesztő. És azt sem, hogy jó emberi szokás szerint nem leszünk majd bizalmatlanok.
Én is feltettem magamnak ezeket a kérdéseket: Ha ilyen nagy karizmáról, energiáról van szó, ugyan mennyi mindenben leszek majd kiszolgáltatva neki? Itt van ez az erő, energia, lény! Tegnap még itt sem volt. Ma meg már szinte bármit megtennék, olyan szuggesztív hatással bír. Szinte a lényem oldódik fel. A korábbi énem, a határaim, eltűnnek. Nagyon ijesztő!
És hát igen, én sem adtam oda magam se könnyedén, se szó nélkül. Talán ezt nem is tanácsolnám senkinek. Ha nagy erővel állunk szemben, nem árt megbizonyosodni arról, hogy jó kezekben van-e az a nagy erő, nagy karizma. Az a féle szuggesztivitás. Valóban a javunkat akarja-e? Őszinte-e? Előre visz, emelkedünk, vagy megkerül, és önös célokra használ?
Kell-e kapaszkodni? Vagy biztonságban vagyok?

A szíved, a figyelmed és a gondolataid lehetnek olyan helyen, amik hosszú távon nem etikusak az életedre nézve. Hiába a legtisztább magasztos, legerőteljesebb érzelem, sajnos vezethet olyan helyre, amit egy ideig fájdalmasnak, vagy kizsákmányolásnak fogsz érezni. Tehát én azért csak senkit nem biztatnék azonnali önfeledtségre egyik erővel szemben sem.

Csakis akkor, ha megbizonyosodtál afelől, hogy a nagy erőt képviselő ember őszinteséggel is bír, illetve azokkal az értékekkel is, melyek számodra fontosak az etikus működésmodellhez. De akkor viszont már javaslom a fejlesztő hatásában lévő felolvadást. Intenzitásától függően, pár hét, pár hónap múlva beköszönthet életedbe az új világod. Ami tele lesz olyan elemekkel, amikre már egy jó ideje vágysz. És olyanokkal, amikről mindeddig meg sem fogalmaztad, hogy emelkedhetsz általuk.