Valamikor, a Föld megteremtésével egy időben, bekövetkezik valami nagyszabású.
Mindez a Sátán szívében történik, és a Föld megteremtése, ennél éppen, hogy csak egy hajszálnyival jelentősebb.
Isten és a Sátán, azóta sok mindenen keresztülmentek. A dinoszauruszok kihaltak, a Paradicsomból száműzték az embert, és már Ádám és Éva is 21. századi hétköznapjait éli.
Arra azonban, hogy akkor mi is történt pontosan a szívében, amikor a Föld megszületett, a Sátán csak most, felnőttkorában eszmél rá.
Mit tehet a Sátán, ha szerelmes?
És ki az, akibe ő egyáltalán képes volt belebolondulni?
Mivel – Istenhez hasonlóan – a Sátán sem szenvedett soha kisebbségi komplexusoktól, talán csak egy hasonlóan karakán organizmus lehet…
Miért ne lehetne úgy, hogy a Sátán olykor nem ijesztő? Miért ne lehetne a Sátán legalább egyszer szerelmes? Ha már megértettük a polaritást, valamelyest a helyére raktuk ezt a fenevadat is. Akkor pedig, miért ne gondolkodhatnánk róla, ezúttal csak egy picit másképp?
Kelt: 2017-06-06