A jelenség, amikor ellenségből barát lesz Akármi is motoszkál emberek között; legyen az a sors, egy energia, a Gondviselés, egy Erő, vagy pusztán a semmi, többször rajtakapható fanyar humorérzékén. Például akkor is, amikor emberi viszonyulások, korábbi szélsőséges tapasztalatok valakivel kapcsolatban, egyik pillanatról a másikra változnak meg. Mert megtörténhet-e például az, hogy unszimpátia vonzalommá, ellenségeskedés barátsággá,…

Megismerhető-e egy ember teljes mértékben? Lehetsz-e egészen nyitott könyv valaki előtt? Egy kedves ismerős (?) említette a napokban, hogy azért nem veti papírra a gondolatait, nem ír könyvet, mert a gondolatait magánügynek tartja. Bizarr számára a jelenség, hogy idegenek ismerjék meg legbelsőbb elgondolásait. Ez olyan lenne, mintha kitárulkozna, meztelenre vetkőzne tömegek előtt, akikkel farkasszemet sosem…

Apró, óvatos lépésekkel újra felfedezni kezdjük azt az életet, amit több, mint egy éve kénytelenek voltunk elengedni. Régi barátok kezét is elengedtük, akikkel mindeközben valahogyan átdöcögtünk az online találkozókon, felületeken, vagy nem döcögtünk át, mert elfogytak a szavak a világ mozdulatlanságában, ahol maximum csak a bánat, az elkeseredés mozdult előre. Elfogytak közben a szavaink, mégis…

Hétről hétre próbálok úgy írni, hogy mindenki, aki olvassa, találja meg benne személyes igazságát. Ez egy átlagos hétköznap is rendkívüli misszió. Hát, ha még közeleg az anyák napja, s valakinek már nincsen anyukája; mert elhagyták, cserbenhagyták őt, netalán egymást! Ne adj isten, az édesanya már meghalt. Hogy írjak így az Anyaság hivatásáról, az Édesanyák esszenciájáról,…

Végső soron, túl minden korlátozásán, távolságtartásán, hiányérzetén és fájdalmán e korszaknak, hogy még egy ölelést is többször át kell gondolnunk, ha adódik egyáltalán az átgondolásra mód, mégiscsak marad nekünk valami egymásból. Egy hely, ami le tud kötni minden figyelmet, ahol a legizgalmasabb kérdések, gyümölcsöző ihletek születnek, ahol válaszokat kevésbé találunk, ellenben tágítjuk a horizontot, amely…

Megtörtént-e? Hiszem-e? Hiszem-e, hogy Valaki egyszer meghalt a bűneinkért, majd feltámadt és azóta is reményt, vigaszt nyújt az embereknek a mindennapokban? Hiszem, vagy sem. Ha másban is hiszek, és ha Te is így teszed. Teljesen rendben van. A hit magánügy. Az is, ha valaki nem hisz semmiben sem. Én mondjuk szeretek róla beszélni, szeretem megkérdezni…

Közeleg az idő. Rákészülök a csendre. Már egy éve csendesebb minden. Szűkül a tér a szobámban, felém tartanak a falak. Pillanatokra megállítom őket mentálisan. Megállítom, hogy ne préseljék ki belőlem a szuszt. Ezt játsszuk. A négy fal és én. S közben célt találok magamnak, olyan álmot, amit meg tudok köztük is valósítani. Jobbára elűzni azt…

Többször hallom, hogy fenntartásokkal kezeljük azt a helyet, ahol gyermekek voltunk. Sokan félnek visszamenni, újra bevenni a gyermekkor színterét. Talán leginkább azért félünk, mert úgy érezzük, valami fontosat otthagytunk, amit már sosem szerezhetünk vissza. Leadtunk ott valamit magunkból, leadtunk az életünkből. Az újra szembesülés előtt, én is ódzkodtam. És tele voltam kérdésekkel. Vajon, ha hosszú…

Ha kifoghatnánk egy aranyhalat, sokan kívánnák azt, hogy hadd lépkedjünk visszafele az időben, egészen addig, amíg a Covid még nem jelent meg a világban. Jöjjenek el a Man in Black ügynökök, neutralizáljanak, hadd nézzünk a fénybe, és felejtsük is el azt a korszakot, amit többen horrorfilmként tartanak számon. Szépen sorjában…Mit felejtenénk el? Én például azt,…

Lelkisegély szolgálatos ügyelőként arra lettem figyelmes, hogy végtére is, az összes hívás oka az egyén mögött lévő családra vezethető vissza. Pontosítok; az egyén mögött lévő, vagy éppen hogy nem lévő család az ok, ami miatt a telefonért nyúl és meghozza azt a döntést, hogy egy ismeretlennek kiönti a lelkét. Hogy magányát oldja. Akármilyen is a…