Lelki kongresszus (Írta: Fogolyán Szellő)

Az idei ünnep más volt számomra, mint a többi. Egyrészről olyan emberek vettek körbe szentestén, olyan, számomra szent kötelék vett körül, akikről sosem gondoltam, hogy ezen a síkon együtt lesznek majd. Bizonyos esetben legalább két évtizednyi megfejlődés kellett ahhoz, és a szóban forgó személyek irántam érzett szeretete, hogy mindez megvalósuljon. Az együttlét megvalósulása sok mindenre…

0 hozzászólás

Örökkön karácsony közeleg… (Írta: Fogolyán Szellő)

Életem! Kiérdemelted ezt a megszólítást, mert abban a pillanatban, hogy rájöttem; a mosolyod, a nevetésed boldoggá tud tenni engem is, amikor azt éreztem legelőször, hogy a Te boldogságod fontosabb nekem, mint a sajátom, s mikor szembenéztem azzal, hogy az Életem Veled sokkal szerethetőbb és Veled együtt lett értelme az enyémnek is, nincs is olyan perc,…

0 hozzászólás

Nem! A nemet mondás és a boldogság (Írta: Fogolyán Szellő)

Vagyunk egy páran, akik nehezen mondunk nemet. A mai korban, amikor sokan fotelből kommentelnek, amikor hírességek, politikusok szedik szét egymást sokszor érvek nélkül, mindenféle minősíthetetlen összekülönbözőségben, amikor azon kapod magad, kiváltképp az online térben, de olykor még személyesen is, hogy feleslegesen rúg beléd valaki, nem is érteni, hogy egy-egy megjegyzése mi célt szolgált azon kívül,…

0 hozzászólás

A fényről (Írta: Fogolyán Szellő)

Talán minden ember életében vannak olyan periódusok, amikor azt érzi, hogy az az időszak, amit maga mögött hagyott, egész életében kiemelkedő marad. Én úgy vélem, amennyiben jól éljük az életünket – kiégés esetén merünk változtatni, nem várunk a lehetőségre, inkább megteremtjük azt, fejest merünk ugrani az ismeretlenbe és nem hagyjuk, hogy a félelmeink elhatalmasodjanak felettünk,…

0 hozzászólás
Read more about the article Kiközösítve, kicsúfolva, kinevetve; a gyermekkori traumákról (Írta: Fogolyán Szellő)
Fotó: Kónya Eleonóra Instagram: fogolyanszello_norcsiphoto

Kiközösítve, kicsúfolva, kinevetve; a gyermekkori traumákról (Írta: Fogolyán Szellő)

A gyermekkornak mintha két része lenne az ártatlanság vonatkozásában. Van az első korszak (ha még vissza tudod idézni kedves olvasó), amikor is minden körülötted lévő felnőttre úgy mereszted ártatlan gyermeki tekintetedet, mintha megbűvölhetnéd az időt, hogy minél gyorsabban nőjél fel odáig, amilyen magasak ők. Úgy fénylenek számodra ekkor a felnőttek és minden, ami velük kapcsolatos,…

0 hozzászólás
Read more about the article Kirakós (Írta: Fogolyán Szellő)
Borítófotó: Kónya Eleonóra Instagram: fogolyanszello_norcsiphoto

Kirakós (Írta: Fogolyán Szellő)

Hányan elbántak már Veled ilyen vagy olyan igazságuktól vezérelve? S hányan vannak azok, akikkel Te bántál el? Megkíséreltél szeretni. Kutatni az utad. De a megannyi igazság, ha megfeszültél sem talált sokszor kiutat. Volt itt sok-sok ármány. Fekete mágia. Árulkodás és árulás. Kétszínűség. Vagy félreértés a sokszínűségben. Vajúdott a szív; óhaj és kívánalom. Megannyiszor állt hadban…

0 hozzászólás
Read more about the article Vad tengeri meditáció (Írta: Fogolyán Szellő)
Borítófotó: Kónya Eleonóra

Vad tengeri meditáció (Írta: Fogolyán Szellő)

Mennyi varázslatot tartogat számunkra az Anyaföld? Vajon a Teremtő maga, össze tudná számolni, ha lenne hozzá affinitása? Megszámolná csillagai, kis és nagybolygói, sarki fényei, szivárványai hányféleképpen tudják az emberi lelket mámorossá pacsmagolni? Vajon ember rávehetné a Teremtőt, hogy tartsa ezeket számon, hogy amikor egyetlen egyén is szomorú ezen a földkerekségen, bármiféle kicsinyes emberi gyarlóság végett,…

0 hozzászólás
Read more about the article A komfortzónán túl; Élet a halál után (Írta: Fogolyán Szellő)
Borítófotó: Kónya Eleonóra

A komfortzónán túl; Élet a halál után (Írta: Fogolyán Szellő)

Azt mondják, hogy a halált meg lehet érezni. Ezt nem tudom se megerősíteni teljes bizonyossággal, se cáfolni. Azt azonban állítom, hogy ha az ember sokáig van állóvízben; nem fejlődik, ragaszkodik a megszokotthoz, akkor a lelke és a körülötte lévő energiák is áporodottá devalválódnak. A test elnehezül, erőszakot kell tennünk magunkon minden felkeléskor. A mosolyból egyre…

0 hozzászólás

A sorsom a szerelmem, a szerelmem a sorsom (Írta: Fogolyán Szellő)

A sorsom a szerelmem, a szerelmem a sorsom avagy a kiteljesedés Müller Péter gondolata, hogy ha az ember rátalál a sorsútjára, egyszerre több minden a helyére kerül az életében. Egyetlen egy elemmel találkozol, ami a legmagasabb minőség szerinti rendeltetésedet segíti megvalósítani ebben az inkarnációban, a legtündöklőbb kivirágzásodhoz vezethet életed minden területén. Az igaz szerelem gyakran…

0 hozzászólás

Életeim; Hát akkor, játsszunk! (Írta: Fogolyán Szellő)

Nem azért hiszek az előző életekben, mert kétszer is voltam előző életes utaztatáson, és az olyannyira meggyőzött, hogy lelkem szent paragrafusaként őrzöm a létezés szakrális és káprázatos körforgását. Előző életekben való utazásból, azt hiszem, okkal nem engedtek át bizonyosságot. Az élet által azonban minduntalan sejtetni engednek számomra valami transzcendens valóságot. Több írásomból visszaköszön, hogy bizonyos…

0 hozzászólás