Abban az időben, kiszabadulván az éppen csak serkenő szabadságvágyamat durván megnyirbáló oktatóim hatásköréből, úgy a nyári vakáció vége táján - a már megfelelő hosszúságára növekedett hajkoronámmal büszkélkedve -, kimerészkedtem az esti korzóra, ott viszont a rendőr figyelmeztetett, hogy - enyhén szólva is elítélendő külsőmmel - ne kívánjam erőnek erejével a huligánok táborát növelni. Másrészt igencsak…
Budapesten születtem. .Azóta váltakozó helyszíneken élem életem. Vidék, főváros meg a nagy- nagy puszta. Körforgás. Az utolsó a mindenem. Mert, hogy az amatőr régészet jelenti számomra az élet értelmét.. Az alföld az én nagy tüdőm. És a csodálatos múltunk színtere. Kipróbáltam magam úgy, mint műsorkészítő, filmes, vagy szobrász, festő, író, kovács, stb-stb. Szeretem a filozófiát.…
– Szia! Akkor délután... – Várlak! – Vigyek valamit? – Igen. Gondold át mit álmodtál az éjjel! – Semmi különös, egy csomó katyvasz... Nem szeretem ezt a szót, rossz érzést kelt bennem. Mi az egyáltalán, hogy katyvasz? "Bizonytalan zavaros étel, massza". Létezik egyáltalán ember, aki nem tiszteli, az evést? Meglep, hogy időnként csúnyán beszél. Én…
Itt talán leírhatom az én megtörtént eseteimet is... Hatéves voltam. Egyik este elalvás után azt álmodtam, hogy Édesanyám öccse, aki a keresztapám volt, egy hatalmas, koszos víz partján áll, mögötte sűrű, sötét erdő. Én vele szemben álltam és láttam, ahogy a koszos vízből kúszik egy kígyó egyenesen keresztapám felé. Kiabáltam neki, hogy vigyázzon, de ő…
Az első nagy lépés az Élet felé: Gimnázium. A Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium "A" osztályába kerültem matek szakra, amelynek szerintem semmilyen nyomós alapja nem volt, de valószínűleg ide jelentkeztek a legkevesebben. Az általánosból is lett osztálytársam, de Ő zseni volt, így Ő tényleg odavaló volt. Új közeg, barátkozások, de éreztem: ez nem az igazi helyem.…
Anyám nővérét úgy hívták: Ilona. Apja csak úgy hívta: Lonci. Ez idővel Concira változott, Concinak hívta őt az egész nagycsalád. Elég nyomorúságos élete volt: háború, szegénység, és ezért, vagy nem ezért, rettentő zárkózott lett. Mindent magába zárt. Nem közösködött senkivel. Mikor szüleim sehogy nem találtak albérletet, pedig állásuk már biztosítva volt, akkor odavett minket albérlőnek.…
Engedjétek meg, hogy meséljek két ember életéről. Egyszer régen, a második világháború végén született egy kisfiú. Károly. Szülei nagyon fiatalok voltak, apukája épp katonaként szolgált. Sajnos apukája agyhártyagyulladást kapott, fiát csak félig éber állapotban láthatta, aztán örökre lehunyta szemét, 21 éves korában. Négy évvel később egy varrónő és egy földműves házasságából született első gyermekként egy…
Fáradtan, kiüresedve ülök a széken. Az erdőből madárhangok szűrődnek be a folyosóra. Esteledik. – Mitől borulsz ki ennyire? – kérdezi. – Magamtól. – Félsz? – Nagyon. – Nemsokára mehetsz haza... – Ühüm. A hirtelen beállt csendben felerősödik az óra ketyegése. Látom, ahogy ül az ágy szélén és szemével követi a másodpercmutató piros lüktetését. Lassan ütemesen…
Emlékszem az első napra mikor megláttam Őt. Éjfekete volt a haja, ragyogó a természete. Nem féltem, pedig állásinterjúra mentem. De máris hazudok. Remegtem. Nem itt kezdődött a napom. A közeli bevásárló központba mentem venni valami reggelire valót. Ahogy elhaladtam az üzletek mellett, egy éjféli lány éjfekete haját vettem észre. Hány éve volt már hogy utoljára…
Ültünk a dupla ágy két szélén, törökülésben. Köztünk a hatalmas térkép. Te hová mennél? kérdezte ő. Én Keletre. Mindig csak Keletre. És te? Mindenhová! válaszolt pillanatnyi gondolkodás nélkül. Ez már a katonaság után volt, mikor új munkahelyén sikerült némi pénzt félretennie. Közben újra nőtt loboncos haja, és szeretett szakálla. Nekem is volt némi félretett pénzem,…