Aki járt már Badacsonyban és felment a hegyre a kereszthez, az a csodálatos panoráma látványán kívül kiállhat a sziklák szélére, ha van elég bátorsága. Nekem nincs. Tériszonyom is van és félek is attól, hogy leesek. Ez igaz bármilyen magaslatra. Vannak, akiket nem tántorít el holmi magasság vagy veszélyes szituáció, sőt keresik a veszélyt, élvezik az…
Lehangoló késő őszi - inkább már télies - este volt, amikor lelépve a busz lépcsőjéről belecsöppentem a párt vasmarka által szorongatott, és a tízmillió házmester árgus tekintetével kémlelt népköztársaságnak csúfolt ország valóságának kellős közepébe. Mert Debrecenben azért keményebb világ volt, mint a jugóktól nyüzsgő kirakatvárosban: Szegeden, vagy akár a nyugati turisták által is látogatott Budapesten.…
Amikor – még jóval az indulás előtt – megtaláltam a peronon veszteglő buszom, azt már az utasok tömege vette körül, az egyenruhás jegykezelővel a közepén. Valahogyan odafurakodtam hozzá, és – szintén otthoni beidegződésemnek engedelmeskedve – felmutatva menetjegyemet megkértem rá, hogy helyezze el útitáskámat a csomagtérben. Igencsak meglepő választ kaptam: – A csomagoknak fenn a buszon,…
A felejtés ára Belegondoltál valaha, hogy a szeretet, mit egymás szívében támasztunk, a búcsúnál hova vész el? Hányszor képes az ember lapozni sorsának lapjai közt, mire olyan lapokhoz ér, mik tűzben égnek? Hányszor képes rothadó szívének új álmokat adni, s benne tiszta, hófehér vágyakat ébreszteni? Belegondoltál, mennyi karcot ejtünk egymás szívében, vérvörös betűket hagyva magunk…
Ezerkilencszázhetvenkettőben hajdanvolt országunkban eléggé hosszúra sikeredett a Köztársaságnapi ünnep, ahhoz, hogy a szélesebb néptömegek akár több napos látogatásra utazhassanak rokonaikhoz, ismerőseikhez. Akár külföldre is. Jómagam is így tettem: elhatároztam, hogy M-hez fogok utazni Debrecenbe, aki már orvostanhallgató volt ott. Mivel akkor már kétnapos volt a hétvégi munkaszünet, november huszonkilencedike szerdára, az ünnep másnapja (a dolgok…
Május 26-án este történt. Hajnalban érkeztem haza Németországból, az új ház ahová a párom az én kintlétem alatt mindent egyedül átköltöztetett teljesen magával ragadott. Estére megbeszéltünk egy találkozót néhány kedves barátnővel. Kiderült, hogy az egyik lány pont arra lakik, mint én. S míg együtt hazafelé ballagtunk még beszélgettünk erről - arról. S az ő utcasarkukhoz…
Üdvözletem, Magic vagyok. Anyám annyit ír, engem pedig szóhoz sem enged jutni. Felháborító! Pedig igazán megérdemelném, hogy megismerjen engem mindenki. Én vagyok az Úrnő a házban, úgyhogy mindenki engem szolgál, mindenki az én vágyaim lesi, hogy a szőrös kis popsim a legnagyobb kényelemben lehessen, bár nem mindig lehetek bent a lakásban, ebbe beletörődtem. Azért nem…
A Sors néha úgy rendezi a sorokat, hogy a fejedre omlaszt mindent. Elvesz, aztán amikor a legkevésbé számítasz rá, megadja azt, amiről álmodoztál, de valahogy sokkal szebb és jobb formában, mint valaha is gondoltad volna. Az összeomlás és az új manifesztálódása között eltelik bizonyos idő. A gyógyulásé, a tanulságok átértékelése, asszimilálása. A régi, elavult dolgok…
Mostanában sokszor eszembe jut, mennyire szerencsés vagyok. Sokáig egyke gyerek voltam. Mindig irigyeltem osztálytársaim, akiknek volt testvérük. Főleg azokat, akiknek volt idősebb, de azokat is, akiknek épp akkor született. Édesanyámat mindig kérdeztem, nekem miért nincs testvérem? Igyekezett megnyugtatni, majd amikor eljön az ideje. Mosolyogva rám nézett, de megjegyezte, természetesen, ha segítek neki sokat, jönni…
Kedvelem a kórház sorozatokat. Általában fordulatos történések: lelkiismeret, karrier, családi problémák és intrikák némi pikantériával és közben folyik a gyógyítás. Jó kívülről nézni, kényelmesen, chipszet csipegetve és sört kortyolva, vagy sós mogyorót ropogtatni, hideg kakaóval öblítve. Igen-igen! Ez az egyik kedvencem. Próbáld ki, finom. Ám korántsem olyan kellemes dolog a kórház, ha az ember a…