Vendégségben a legvidámabb barakkban 5. rész (Benes László igaz története)

Szerdán (Éppen november 29-én, a Köztársaság napján!), M-mel a Hortobágyra látogattunk. Ő akkor már néhány éve gépkocsi tulajdonos volt, ami – nagyon is fiatal korára való tekintettel – akkor nálunk is nagy szó volt, nemhogy ott! Tehát az ő kocsijával siklottunk a 33-as úton a Kilenclyukú híd irányába. Maga a Hortobágy puszta látványa…

0 hozzászólás

Szikrisztné Mrázik Judit: Megtaláltad az élet értelmét?

Itt a fotóm, idézetem Szellő. -Megtaláltad az élet értelmét? - Nincs neki. Csak gyönyörűsége. /Csányi Vilmos/ Már kislány koromban is szerettem fa alatt feküdni, napsütésben. Behunytam a szemem és a szemhéjamon át érzékeltem azokat a mintákat, amiket a faágak és a nap sugarai, a szél odavetített. Vagy egyszerűen csak bámultam fölfelé az ágak közt arra…

0 hozzászólás

Magic-Nekrológom (Írta: Edit)

Magic cicus:    Nekrológom A zenét indítsátok közben. Köszönöm. – Magic :) https://www.youtube.com/watch?v=mWHYjdxYb94 (ENYA - Stars and midnight blue ) Kedves Családom, Barátaim és Mindenki, aki ismer és tudja a történetem, aki olvasta Anyukámnak diktált kalandjaim.. Nos tudatom Veletek, 2021. 09.03.-án délután 16:30 -kor elindultam az Örök vadászmezőkre, a Mennyországba. Augusztus utolsó éjszakáján éreztem, hogy valami…

0 hozzászólás

Szikrisztné Mrázik Judit: Mai mese

Mai mese (Ha nincs ellenetekre) – Helló! Leülhetek? – kérdezi az enyhén szólva is szőrös alak. Észre sem vettem, hogy a hátam mögé került. Nem ismerem, de mi bajom lehet fényes nappal a vízparton? Mindig felbukkan egy kutyáját sétáltató, vagy kerékpározó ember, nem vagyunk teljesen egyedül. – Persze – húzódok kicsit félre a lapos kövön.…

0 hozzászólás

Őszköszöntő révület (8899nati)

Ismét szeptember. Emlékszem, ott ültem a faládán, s az emlékek, mint egy jó meleg takaró burkolták be elmémet. Most nincs faláda, csak egy régi gangból átalakított előszoba teljesen kitárt ablaka. Kint már az este szelíd jó éjt csókkal búcsúztatta a nappalt, mint anya a szendergő gyermekét. A csillagok elé a borús ég húzott paravánt. S…

0 hozzászólás

Szikrisztné Mrázik Judit: Egy kicsit talán belőlünk, nőkből

Ezt az idővonalamon találtam. Egy kicsi talán belőlünk, nőkből. Szép estét nektek!  /Beküldte: 2018. december 17./ – Most mit bámulsz? Igen, én vagyok. Őszül a hajam? Na és? Igen! Szarkalábak is vannak! Hogy nem olyan ragyogó a szemem? Nem emlékszel? Nézz, csak nézz..ilyen lettem, eljárt felettem az idő. Én is látlak, te sem ragyogsz minden…

0 hozzászólás

Isteni személy – Kövesd a Jeleket! (Írta: Félhold)

–    Jó ideje már, hogy folyamatosan a visszatérő ember jár a fejemben. Mert ezt sugallod! – vágtam Angel fejéhez. Megint csak a napok, hetek óta tartó jelek, égi kódok megfejtése –   PERSZE, HOGY EZT SUGALLOM. MERT JÖN, MERT ÚTON VAN. –   Lehet, de még nem ért ide, vagyis voltak felbukkanók, de egyikük sem az, AKI.…

0 hozzászólás

Szikrisztné Mrázik Judit: Búcsú

2021.08.06. napján életének 57. életévében elhunyt Szikrisztné Mrázik Judit Nememind1 tag. Érző és intelligens részvétele és támogatása Nememind1-ben rengeteget jelentett. Szerencsére, le tudtam ezt még Neki írni, ha a betegsége miatt  soha nem is tudott eljönni a Nememind1 találkozókra. Bár többször szeretett volna. Nagyon sajnálom, hogy csak hetekkel később értesültem arról, hogy hosszú betegség után,…

0 hozzászólás

Átváltozás (Ági igaz története)

Senki sem tökéletes. Vannak akik ráadásul valamilyen kisebb-nagyobb hibával születnek. Hiba egyáltalán? Mi a normális? Örök kérdés. Egy olyan történetet szeretnék elmesélni, ami egy kissrácról szól, aki erősen elálló fülekkel született. Ő D., aki egy nagyszerű kissrác, egy kiskamasz. Amikor először láttam Róla képet egyből feltűnt, hogy mennyire elállnak a fülei, de emellett egy helyes…

0 hozzászólás

Vendégségben a legvidámabb barakkban 4. rész (Benes László igaz története)

Délelőtt, mint ahogyan debreceni tartózkodásom alatt általában –  amíg M az előadásokat hallgatta az egyetemen – , aludtam. Délután –  ottlétem másnapján – , pedig hármasban (mivel Á is csatlakozott hozzánk), városnéző sétára mentünk. Az első belvárosi jelenet, ami mind a mai napig kitörölhetetlenül az emlékezetembe vésődött, a szovjetuniós rendszámtáblájú személyautó motorháztetőjét zokogva átölelő, szemlátomást…

0 hozzászólás