„Ha a szavak tükrözik a lélek rezzenéseit, a vers: zene a csendben. Mikor a gondolatok szavakba öltöznek – lélekre hatva – megszületik a csoda. Így az író, ki lelkét kitárja – másokra hatva – tán célt ér, plusz töltést, megnyugtató vigaszt ad az olvasónak /fogyasztónak/, ki tovább gondolva új érzelmek birtokában megoldást keres az élet keszekusza…

Kitartás, avagy CSAK-AZÉRT-SEM-DÖGLÖM-BELE!!! A biblia azt mondja, megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Se kövem, se kenyerem, és a millió szám rám zúduló kőtől nem látok, nem hallok. Mit tehetek? Tűröm és viselem, és várom, hogy vége legyen. Behúzom fülem-farkam, hogy valamennyire megvédjem magam. Próbáltam már ellenállni, kiállni, harcolni, szép szóval hatni, nem használt. Hát maradt…

Hozzáteszem, a szomszédtól utána megtudtam, hogy mikor engem éjjel elvitt a mentő, már pár órára rá ott volt az új jelölttel a házunkban a volt párom. Beköltöztette. Tehát ott eldöntötték, hogy bármi lesz az aljasságuk vége, engem kisemmiznek valahogy. Emiatt fel sem fogtam, mit mondott a fiam. Rábólintottam. Ordítottam a megalázottságtól, a fájdalomtól, a tehetetlenségtől.…

Ekkor aztán kiborult a bili és elkezdett könyörögni, hogy ne hagyjam el. S mivel szerettem, hazautaztam, mert azt mondta, felment a cukra 24-re. Beteg, szédül, fáj a szíve. Félt, hogy elhagyom. Így hazamentem és leültünk beszélgetni, hogy mi történt. Esedezett, hogy soha nem fog ilyet tenni újra. De hát, csak két napja voltam távol, mégis…

Én úgy hívom ezt az epizódom:  Az élet iskolája 2015. november. Németország, havas délután. Fekszem az ágyon, nézem a facebookom, és látom, hogy van egy jelölésem. Évek óta egyedül élek, kijöttem dolgozni, hogy a szülői ház tetőszerkezetét rendbe tegyem. Több átalakítást végzünk, én, a bátyám és a sógornőm megoldottuk. Tervezem az életem, spórolom a pénzt,…

Pár hete találkoztam egy régi ismerőssel. Már messziről mosolygott, aztán ahogy egész közel ért hozzám azt mondja: „Basszus, de rosszul nézel ki!" Gondoltam, átölel, meglapogatja a hátam, mond valami kedveset...aztán, csak jött ez a "basszus". Néztem ledermedve és nem értettem mi van. Nesze nekem ambivalens kommunikáció! Hogy értékeljem? Persze felmerült bennem több kérdés. Vajon átfordult…

Árnyékok közt, megfáradt éjjeli pillangó csábul a sárgán derengő lámpa fénye felé. A nyári forró napok után, a kiszáradt levelek, fűszálak közt moccanó árnyak neszei felerősödve omlanak a tájra. Beterítik a csendet. Lidérces hangulatba hozva a tájat, szerelmes szentjánosbogarak bolyonganak a fák közt. A padot sötét árnyak veszik körbe. Szemeik, mint parázsló cigarettavég, égnek az…

Van egy kedvenc idézetem, amit a bátyámtól kaptam, és van egy története. Tizenhét éves voltam, szakmunkás vizsgáztunk, amikor beteg lettem. Mindenből levizsgáztam, azután haza mentem, és lefeküdtem, mondván, nem jól vagyok. Nem keltem föl úgy két hónapig. Két hét otthoni kezelés után kórházba kerültem, de akkor már állandó 40 fokos lázam volt, es enni, nyelni…

Csillogó kirakatok, zsúfolt polcok, sorok a pénztáraknál: a plázák fényei, bankkártyák, kosarak, csomagok és fazonírozott műfenyők, dísznek álcázott tárgyakkal, hogy az illúzió meglegyen. Nyüzsgés, készülődés a háromnapos ünnepre. Modern szeretet – pénzben mérhető módon...! Emlékeim kísértenek: egy gyermekkori, fehér karácsony. Erdő melletti kicsi ház: négy lakója: két felnőtt és mi ketten, gyerekek. Egy szoba, petróleum…

Ha megcsörren a telefonod, ösztönösen tudod, hogy csupán munka miatt gondolt rád valaki, nem személyes oldalról. Leülve az ágyadra azon tűnődsz, milyen rég kaptál olyan üzenetet, amiben nem baráti, nem szakmai szöveg volt, hanem hiányzol, fontos vagy, esetleg szeretlek- kifejezése. Talán akkor, ha félreküldték. Hosszú évek estek ki abból az érzelmi világból, ami az egészséges…