Volt egyszer egy osztály (István igaz története)

Nehéz úgy beszélni múltidőben arról, ami még most is tart. Olyannyira, hogy a Covid miatt elmaradt osztálytalálkozót tavaly bepótoltuk. Kényszeredetten rá kellett ébrednünk arra, hogy fogyatkozunk, az idő elragad közülünk egy-egy társat, ezért döntöttünk úgy: sűrítjük a találkozásokat. Találkozunk, amíg lehet. Egy gimnáziumi osztály a Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumból, ahol 1971-ben verbuvált össze minket a…

0 hozzászólás

Árnyék (Tiana igaz története)

Árnyék. Másként nehéz megfogalmazni a depresszió hatását. Elveszi a fényt az ember lelkéről, s sötét, ködös állapot uralkodik el. Máshogy, másként játszod a szerepet. Minden ablak és ajtó becsukódik előtted, mert sok vagy nekik. Nem tudnak mit kezdeni az elvont világoddal, az állandó sírással, kétségbeesésessel. Olykor messengeren írnak egy hogy vagy kérdést, hogy letudják a…

0 hozzászólás

Érintés nélkül (István igaz története)

(El-beszélés) Az esőcseppek frissen fröccsentek szét a tűzforró aszfaltozott sétálón, amely átszeli a Flórián téri nagy, zöld parkot. Egy fiatal fiú és egy lány egy fa alatt talált menedéket, mindketten bicajjal, amit az oldalukkal támasztottak. Kezükben okostelefon, amelyet szorgalmasan nyomogattak. Együtt, de mindketten a magánszférában kutakodtak a képernyőn. Értetlenül néztem és elborzadtam, mint ahogy azon…

0 hozzászólás

Anya… 2.rész: Anya lettem (ArtNat igaz története)

Mindig tudtam, hogy szeretnék anya lenni, és tudtam, sose akarok olyan anya lenni, mint az én anyám. Gyerekkoromtól szerettem a gyerekeket. Felnőttkorban is, és ők is szerettek engem. Majd egy váratlan babavárás vetéléssel végződött. A pici apukájával is megromlott a kapcsolat és bár mai napig fáj, hogy elment a kisfiam (valahogy mindig azt éreztem, hogy…

0 hozzászólás

Anya… 1. rész (ArtNat igaz története)

Anya... Mennyire szép is a mi nyelvünk! E szót hányféleképpen ejtjük ki szánkon és hány véget nem érő szó kapcsolódik hozzá melynek ragozásai, kapcsolódásai soha véget nem érő vízesésként zúdulnak alá lelkünk s szívünk tisztására. Anya... Én sosem mondtam ki e szót így, mint ahogy leírtam. Anya...nekem sosem volt. Kicsi voltam mikor elment. Sokáig nem…

0 hozzászólás

Megvilágosodás (Rauha.7 igaz története)

Megvilágosodás Milyen gyönyörű is a gyermek, mikor megszületik. Kibújik az anyaméhből, ártatlanul, naivan, tele kíváncsisággal, telve az isteni szeretet és béke forrásával. Ám a fájdalom az első, amivel találkozik valójában. Az első levegő vétel, mellyel kiszakad, illetve „beszakad” a tüdeje ebbe a világba. Az első intő jel, ami figyelmezteti, ez már nem a biztonságos, békével…

0 hozzászólás

Nagypénteki gondolat (István verse)

NAGYPÉNTEKI GONDOLAT Leszünk-e egyszer majd tiszták odaát Ahol már nincs bűnünk - megtalálva életünk igazát, A szeretet lényegét, az élet erejét vagy maradunk az éjben hitványan -  sötét Az élet: vizsga, megmérettetés, hogy megszülethettél: Küldetés! Az utolsó perc, a nagy kaland vége: Méltó voltál-e a küldetésre...? Érted volt a keresztáldozat, Mit Isten Fia hozott Ne…

0 hozzászólás

Szívat a sors! (Tiana igaz története)

Szívat a sors! Nem szeretem sajnáltatni magam, ezért csak két embernek szoktam a helyzetemről mesélni. Ők is unják, ez természetes, hiszen én magam ugyancsak nehezen viselem a mindennapi gyötrelmeim. Bizonyos okok miatt pszichiáteri segítséghez fordultam, gondoltam ez majd segít. Egy pontnál meg kellett állni a lelki dolgok kitárgyalásával, mert az állandó derékfájdalmam, ami sok éve…

0 hozzászólás

A hit ereje (Esthajnalcsillag igaz története)

Mindig úgy gondoltam, hogy öreg lélekként születettem újra ebbe a világba. Túl korán lettem érett, hamar fel kellett nőnöm. Már két éves koromtól vannak emlékeim, egyáltalán nem szépek. Sajnos nem mondhatom, hogy szerető családban nőttem fel, a légkör ami körülvett, nem mondható nyugodt és kiegyensúlyozott szép családi életnek. Soha nem éreztem az anyai szeretetet, nem…

0 hozzászólás

A test (Tiana igaz története)

Az egy alap bázis, amit magzati korban megkapsz. Onnantól akármilyen, az a tiéd, te formálod, igazítod, léped át a határait. Neked kell utálni őt, mikor mélypontos napokon a fene se tekint embernek, s ettől emészted magad. Máskor szereted, amikor valamit elérsz, győzelem születik. De mi van akkor, amikor a rendszert működtető lélek kettészakad, s…

0 hozzászólás