Hivatás (Magnet története)

Van egy kis falu Zalában, amihez kötődöm több szállal is. Egyrészt édesanyám részéről onnan származom, aztán ott a kertünk, amiről már egyszer írtam. Azért említem most, mert egy zarándokhely. A…

1 hozzászólás

Angyal mellettem (Aruco novellája)

Egy lépéssel kezdődött a tánc; egy végtelenbe forgó, őrjítő vágyaktól elborult, csodálatos érzés. Mint a színpad, forog körbe a világ. A mozgástér összeszűkül. A lépések közelednek. Majd felborít mindent egy…

2 hozzászólás

Hamar vesztett szerelem (Panni igaz története)

Olyan szépen indult, mint ahogyan még huszonévesen megálmodtam. Ismerkedés, találkozás, együttélés és persze szerelem!!!!!!!!!!!! Nyár eleje volt és persze engem is bevonzott az internetes ismerkedés varázsa. Sokan sok okból jelentkeztek,…

6 hozzászólás

Mosolygások(?) – Haraszti László története

Egy téli napon a beszélgetős fórumomon a beírásokkal kapcsolatos „elmaradásaimat” próbáltam behozni, és akkor vettem észre az egyik Fórumlakó mosolygós sorait a „főbérlője” (egy kutya) négyfele csúszott lábairól a jégen…

3 hozzászólás

Aranyló idő (Amadeus verse)

Aranylik az idő, szívemre hullnak rőt levelei. Elrévedek, lábam alatt meg-meg zörrennek a levelek, hangjuk rejtett üzenetek. Aranyló aszú szemek, mély bölcsességként ülnek a sárguló levelek közt. Elmúlás és mégis…

0 hozzászólás

Nosztalgia (Chorinthya verse)

Lator lelkem repdes, bordáim ketrecében. Lecsukódik homályos, véreres szemem, S egy sóhajjal búcsúzik, utolsó lélegzetem. Réges - régen, egy bohó álomban éltem. Csengő balladákkal dobbant együtt a szívem. S vibráló…

1 hozzászólás

A köd (Haraszti László pillanata)

Különös volt, valahogy minden puhább, életlenebb, még a tompa csend is. A sűrű, vastag köd magába ölelte, magába ringatta a kis világot körülöttem. Az öreg cseresznyefa törzse még magabiztosan sötétlett…

2 hozzászólás

Valami elmúlt, valami elkezdődött (Amadeus verse)

Valami elmúlt, valami elkezdődött, elfeledett idő aggódik életünk fölött. Érezzük, de még nem értjük… szívünk már át is hangolódott rá, mint régi ismerős dallamra, melyet mégsem hallott soha.   Csend…

0 hozzászólás

EGY TÖRTÉNÉS, ÉS ÁTÉRTÉKELED AZ ÉLETEDET…(Terézia nagyi igaz története)

          „Az ember az élet delelőjén túl többet emlékezik, mint amennyit tervez. A mirákulum, a hatalmasok évada elmúlt, elinalt az ifjúság s vele a csodák. Így vénülten az ember számadást…

4 hozzászólás