Kék kis virág. Tandara, az angyal megkapta újabb küldetését. Ugyanattól, akitől valamikor a nevét és életét is. Újra elindult hát, mint már annyiszor. Eonok óta teszi a dolgát. Nem kérdez, nem ítélkezik. Az éterben a gondolat sebességével közlekedik. Az idő számára is létező dolog, csak másképp. Annyi, de annyi életet vett már el. Hogy már…

…Miután elkészült az otthoni teendőivel, felvette a cipőjét és elindult a partra. A nap még sütött, árnyékát megnyújtva, mely mögötte haladt. A ház előtt fejét lehajtva, vállait ösztönösen leengedve igyekezett minél gyorsabban elsietni. Ilyenkor már szinte üres a folyópart. A madarak is halkabban szöszmötölnek, ritkábban veri fel a csendet a sirályok kiáltozása. Leült a fa…

Tapsifüles nyuszika ugrándozott szomorúan az erdőben. Arra jött Isten és feltűnt neki a boldogtalan tapsifüles. Nézte magát a víz tükrében és egyre csak pityergett. –  Mit búslakodsz kis füleském? Mi bántja pici szíved? –  kérdezte Isten. –  Ó Istenkém! Ne haragudj rám, de irigykedem –  mondta a nyuszika.  –  Olyan haszontalannak érzem magam, s pici…

Nincs sehol és mégis érzem, hogy létezik. Sejtjeim őrzik emlékét, az időnként fájásig fokozódó hiányt egy másik létezésből. Nem kerestem csak engedtem, hogy bevarázsoljon az életébe. --------- Szemben ül velem...nem szól...néz...olvasnék...nem tudok...figyelem magam...irányít...zavarodottá válok...furcsán bogozza bennem az érzéseket...kapkodva lélegzem...elpirulok...felemelem a fejem...karnyújtásnyira a kíváncsi barna szempár. Megáll az idő. --------- A vonat hirtelen fékez, átesek a…

Aki gyerekkorában olvasott kalózokról, matrózokról, hajóskapitányokról és az óceánok egyéb vándorairól szóló kalandregényt, tisztában van vele, miszerint az ezekben leírtak igen távol esnek a valóságtól. Még ezen művek legismertebbjét, a Robinson Crusoet is Daniel Defoe egy skót tengerész: Alexander Selkirk elbeszélése alapján írta meg, persze bőven megtoldva alkotói fantáziája szüleményeivel és ezzel megalapozva a realista…

Minden egyes alkalommal én engedtem és számomra hihetetlen ma már mindez. Egyre több szebbnél szebb vallomás és hazugság érkezett. Közben megvolt az első tárgyalás is. Engem az ügyvédem képviselt. Ő azt éreztette, hogy adjam fel a pert. De nem foglalkoztam vele. A következő tárgyalást október hatodikára tűzték ki. Ahogyan a napok teltek szerelmes vallomások sokaságát…

Hazautaztam a kis házamba és nekiálltam rendbe tetetni az udvart, meg amit még kellett. Vergődve teltek a napjaim. Fájt, égetett a tudat, hogy mit csinálok rosszul. Itt ez a drogos nő, tele problémákkal, és mégis visszaveszi!?! Önértékelésem és az önbizalmam újra a nullán volt. A mély lelki trauma, amibe beletaszított a kegyetlenségével szinte átláthatatlan lett.…

Lassan letelt az eperszezon. Készültünk haza. Az osztrák határhoz közel vettem házat. Engem a házamnál kitett a sofőr, a barátnőmet vitte tovább pestre. Megbeszéltük, hogy majd megyek hozzá, hisz a családom ott él és ilyen sok hónap után nyilván látni akartam őket. Mondanom sem kell, az udvarom embermagasságig volt gazzal, alig bírtam bemenni. Neki kellett…

Azzal hagytam abba, hogy kimentem külföldre. Bepereltem. Itt szakadt meg a történetem. Teltek a téli hónapok, kerestem magamat. A lelkemnek hiányzott ez a mérgező ember. Rengeteget gondoltam rá. Viszont az agyam tudta, hogy ő ezt nem érdemli. Barátnőmmel átmentünk vissza arra a munkahelyre ahová közel négy évig visszajártunk. Hollandia, eperszedés. Ekkor már 2022.márciusát írtuk. Kezdtem…

Ezerkilencszázhatvannyolcban, a május elsejei ünnepek alatt öt napra leállt a szocialista önigazgatású társadalmunk hétköznapjainak periodikusan ismétlődő eseménysora. Az az évi piros betűs ünnep szabadkai kulturális műsorát – a popzenéért rajongó ifjúság legnagyobb örömére – még egy, eddig nem látott, rendezvénnyel egészítették ki, amelyről a Magyar Szó a tudósító nevének feltüntetése nélküli jelentésben számolt be: ,,Hangos…