https://youtu.be/WAH28jqIyFU Bár nem szeretem, ha kizárólagos jelleggel női-férfi princípiumról gondolkodunk, mert energiákat érzek, melyek széles skálán mozognak az egyes emberekben, és sokkal inkább szeretem azokat az írásokat, melyek arról szólnak, mitől jobb ember az ember és nem arról, hogy mitől jobb nő a nő, mitől macsóbb a férfi, most mégis a női princípiumról írok. De…
https://youtu.be/6W5L6sZHvUQ „Miről álmodsz még? Ha ma lenne életed első napja, milyen célokat tűznél ki magad elé? A sorsunkért és a saját önmegvalósításunkért folyó menetelésben – mert nem szeretem, ha küzdelemnek, vagy harcnak hívjuk, hiszen nem kéne küzdelemnek és harcnak lennie –, ketten vagyunk. A gondviselés és mi magunk. Ketten vagyunk, párban. És bíznunk kell a…
https://www.youtube.com/watch?v=qOD-mzuOP54 Akárhány kisállatom volt; tengerimalacok, lógófülű nyuszi, mindig is úgy éreztem, hogy nem csupán Ember az Embernek, igen is, Ember az Állatnak, vagy fordítva: Állatka az Embernek is lehet szánva. Talán ismerős sokaknak az élmény, amikor kis kedvencedet több állat közül választod ki, első látásra. Vagy éppen ketten választjátok ki, és egy azon pillanatban mutattok ugyanarra…
https://youtu.be/RRETs58P6sQ Vannak emberek, akik tényleg csak azért szűkszavúak, karcosak, tüskések és barátságtalanok, mert olyan sok veszteség érte már őket, hogy megfogadták: soha többé nem engednek magukhoz közel senkit. Mert képtelenek több fájdalmat elviselni. Nekik szól ez az írás. És azoknak, akik sorsukba kerültek, s valaha is elgondolkoztak azon, van-e joguk mindezek ellenére közel férkőzni hozzájuk.
https://youtu.be/dyXfGgpJ3Z8 Apró, óvatos lépésekkel újra felfedezni kezdjük azt az életet, amit több, mint egy éve kénytelenek voltunk elengedni. Régi barátok kezét is elengedtük, akikkel mindeközben valahogyan átdöcögtünk az online találkozókon, felületeken, vagy nem döcögtünk át, mert elfogytak a szavak a világ mozdulatlanságában, ahol maximum csak a bánat, az elkeseredés mozdult előre. Elfogytak közben a szavaink,…
https://youtu.be/gy-js2ZXYpY Örömteli, hogy szerencsére úgy néz ki, hogy a 21. századi világ már felismerte az empátia fontosságát és rengeteg irodalom szól az erre való felhívásra. Változtatnunk kellett és elfogadóbbá kellett válnunk egymás különbözőségei, fájdalmai iránt, mert nem akartunk több pazarló veszteséget és vérrontást az életeinkben. A múltunk kinevelte belőlünk érzelmi intelligenciánkat és az empátiát. Nyilvánvalóan…
Az éj legsötétebb szakasza után pirkadni kezd az ég, s amint a természetben, úgy emberi életekben és lelkeket érintő sorsfordulóknál is így van ez. Amikor minden összeborult, minden ránk borult, akkor tudunk egy teljesen új világot építeni. Talán, legalább egyszer, egy ilyen, úgynevezett kis világvége, mindenki életében eljön. Vajon lelkünk világában mennyit kell…
https://www.youtube.com/watch?v=ChEW6FAnhPw Van lélektárs, van rokonlélek, és vannak ikerlángok is. Állítólag. Szokták őket definiálni, szoktuk őket keresni, kutatni egy életen át. S ha megtalálni véljük őket, nagyon szoktunk nekik örülni. Én ezúttal egy másik típusú kapcsolatról szeretnék szólni. Egy olyasféléről, ami jóval ritkább, ami fajsúlyosan kevésbé ’rózsaszín’, s amiről még sosem olvastam sehol. És az is…
https://www.youtube.com/watch?v=LcbvgUkrYGQ Van egy módja annak, ahogyan Ember Emberhez kapcsolódik, amely mostanság olyan ritka, mint a fehér holló, pedig misztikusságában a legőszintébb, jellemében a legderekasabb. Szövetség. Szövetségesek. Nem csupán a világból, lassan a szótárakból is kikopnak ezek a szavak. Pedig egykoron, legalább a birodalmi hódítások, vagy a lovagkor idején, még nagyon is létezett, hogy valakik szövetségesei…
Bevallom, évek hosszú sora, évtizedek kellettek ahhoz, hogy én, mint a dolgokat örökösen túlbonyolító, érzelmeiben, dimenzióiban túláradó szentimentális, „nehéz eset” felemelően tudjam magam érezni az egyszerű emberek társaságában. Nagyon sok idő kellett ahhoz, hogy egyáltalán észrevegyem az ilyen emberek pompáját, seregnyi jó tulajdonságát, mindazt, ami bennem is megvan, és megállapítsam, hogy amiben tőlük eltérek az…