Hazautaztam a kis házamba és nekiálltam rendbe tetetni az udvart, meg amit még kellett. Vergődve teltek a napjaim. Fájt, égetett a tudat, hogy mit csinálok rosszul. Itt ez a drogos nő, tele problémákkal, és mégis visszaveszi!?!
Önértékelésem és az önbizalmam újra a nullán volt. A mély lelki trauma, amibe beletaszított a kegyetlenségével szinte átláthatatlan lett. Fejvesztve kerestem az okokat.
Közben rendezgettem a házat, nehezen teltek a napok. Egymagam voltam. Néha bementem a közeli városba, hogy embereket lássak. Hogy érjen valamilyen inger. Aztán kb. Június 10-én a barátnőm hívott, hogy van egy jó állás Ausztriában. Megyünk-e.
Gondolhatjátok, azonnal igent mondtam! Csak el innét! Hogy minél messzebb legyek újra!
Lerendeztük az utat, a papírokat, és június 20-án már külföldön voltunk. Barátnőm mindenben velem tartott: velem sírt és velem nevetett. Megdorgált, miközben látta a keserűséget az arcomon. Úgy érezte, tehetetlen. És nem értette, mondjuk én sem, hogy mi az, amiért még mindig tudom szeretni ezt a jellemtelen embert. Sokat próbált a lelkemre beszélni, hogy zárjam le, okos, értelmes nő vagyok, tele erővel. Töröljem ki valahogy a szívemből.
De nem voltam rá képes.
Az interneten rám írtak férfiak. Voltak, akik nagyon komolyan ismerkedtek volna velem. Volt, akinek visszaírtam, de a többségét tiltottam. Sokszor a fejemhez vágta a barátnőm, hogy hülye vagyok, mit csinálok. De úgy éreztem, egyik sem méltó az érzéseimhez.
Így szeretni, soha nem szabad senkit!
Sokat dolgoztunk. Hotel munkáról lévén szó, volt vendég bőven. Kezdtem újra nevetni. Újra hinni magamban. Voltak terveim és biztosra akartam tudni most már az életem. Amiért minden nap tettem egy kis lépést. Tudtam mit akarok, kezdtem nem gondolni rá. De ha eszembe jutott, szenvedtem, mint egy kutya.
Sokszor sírtam is éjjel. Annyira fájt, amivé lett a kettőnk szerelme! A tiszta szép kapcsolat hová fajult?!?
Magyarul hiányzott a régi életem. Azok a szép évek, minden, amit felépítettünk. A bizalom, ami a közös életünk iránt volt eleinte.
És lássatok csodát, augusztusban újra megkeresett üzenetben. Akkor már bizalmatlan voltam, nagyon nem adtam ki az érzéseimet. Ő mindent kitálalt, mit élt a közel tíz hónap alatt. Nem fogta vissza magát.
Elverte ismét a nőt és újra elzavarta. Kérdeztem tőle, milyen megoldás az, hogy verekszlk. Azt mondta, ez egy hazug, drogos nő. Így ezt érdemli. Rákérdezett, mikor megyek újra haza. Közöltem vele, hogy szeptember 15-én. Napi szinten írt, reggel, este, napközben.
És újra kibékültünk.
