Megöregedtem: Élet Miával (Szávitrí igaz története)

Nem vettem túl komolyan az öregedést. Talán azért, mert koromnál mindig fiatalabbnak látszottam. Utoljára huszonhét és fél éves koromban történt, hogy egy pincér nem akart alkoholt adni. Kedves fiú volt, kérte nagyon a bocsánatot, de őt innen kirúgják, ha kiskorúnak alkoholt ad. Barlangászokkal voltam ott, mind nálam fiatalabb, de nem tudták, nem látszott. Csak egyikük…

0 hozzászólás

Utazás nagynénémmel (Szávitrí igaz története)

Anyám nővérét úgy hívták: Ilona. Apja csak úgy hívta: Lonci. Ez idővel Concira változott, Concinak hívta őt az egész nagycsalád. Elég nyomorúságos élete volt: háború, szegénység, és ezért, vagy nem ezért, rettentő zárkózott lett. Mindent magába zárt. Nem közösködött senkivel. Mikor szüleim sehogy nem találtak albérletet, pedig állásuk már biztosítva volt, akkor odavett minket albérlőnek.…

0 hozzászólás

Így indultunk világgá (Szávitrí igaz története)

Ültünk a dupla ágy két szélén, törökülésben. Köztünk a hatalmas térkép. Te hová mennél? kérdezte ő. Én Keletre. Mindig csak Keletre. És te? Mindenhová! válaszolt pillanatnyi gondolkodás nélkül. Ez már a katonaság után volt, mikor új munkahelyén sikerült némi pénzt félretennie. Közben újra nőtt loboncos haja, és szeretett szakálla. Nekem is volt némi félretett pénzem,…

0 hozzászólás

Kisalföld (Szávitrí igaz története)

Házasságunk első éveiben, mármint a katonaidő letöltése után rengeteget utaztunk. Egyszer összejött majdnem egy hétnyi szabadsága, de pénzünk épp elég kevés, hát a magyar térképet kapta elő. Tűnődött, hova kéne menni. Menjünk a Kisalföldre! Döbbenten nézett rám: De hisz az teljesen lapos! Mondtam: Tényleg lapos, de ott éltem kicsi koromban, oda fűződnek első emlékeim. Szeretném…

0 hozzászólás

Erzsike jár eszemben (Szávitrí igaz története)

Akkor Pesten laktam, és szerelmes voltam. /Még nem a férjembe/. Eszem ágában sem volt Pestet otthagyni. Nemcsak a szerelem miatt, hanem mert jól ismertem apám természetét. Neki nem egyszerűen házvezetőnőnek…

0 hozzászólás

Tanáraink (Szávitrí igaz története)

Barátnőm arra kért, írjak iskolánkról is, ahová jártunk, meg tanárainkról. Hát, az nem olyan egyszerű. Mivel iskolánk nem olyan volt, mint más iskolák, kivéve talán a pécsit, tanáraink többsége sem…

0 hozzászólás

A régi karácsonyok (Szávitrí igaz története)

Anyám szemében a karácsony vallási ünnep volt, az év két legnagyobb ünnepének egyike, amire egész évben a legtöbbet költött. A kajapénzt, az összes háztartási pénzt ő osztotta be, és mesterien…

0 hozzászólás

Kollégium és színház (Szávitrí igaz története)

Első látásra megtetszett a kollégium ódon épülete, kastélyra emlékeztető formájával, szépséges kertjével. Az hosszú volt, teraszokkal, lévén a Gellért hegy közepe táján, a hosszú hátsó kert pedig a hegyoldalban, erős…

0 hozzászólás

Nagyanyámék kertje (Szávitrí igaz története)

A mai fiatalok, ha sétálnak ennek a tóparti üdülő helynek a fő utcáján, nem tudják, hogy a széles utca közepén, ahol most hosszú csíkban park húzódik, az valaha kiszáradt vízmosás…

0 hozzászólás

Egy karácsony, amit sosem felejtettem el (Szávitrí igaz története)

Szüleim a háború után a pécsi tanítóképzőben ismerkedtek meg. Apám elmondta, hogy anyám első látásra megtetszett neki, de nem mert közeledni hozzá. Barakki fiú volt. Barakknak hívták Győr szegénynegyedét. Akárkit,…

0 hozzászólás