A fájdalom, mint válaszút (írta: Fogolyán Szellő)

Minden fájdalomnál, legyen az bármi, válaszút előtt állsz, amikor te határozol. Hiába minden kifogás, körülményre mutogatás. Soha senki nem határoz helyetted. Az egyetlen, aki döntést hoz, te magad vagy. Te döntesz arról, hogy kit kérsz fel arra, hogy kísérjen a probléma megoldásához vezető úton. Hogy kinek könnyítesz a lelkeden, kinek beszélsz a megrázkódtatásról, ami téged…

0 hozzászólás

A KRUMPLIPAPRIKÁS MAGÁNYOSSÁGA (István igaz története)

Az elvált férfi receptkönyve. Első oldal: Végy egy konzervet! A KRUMPLIPAPRIKÁS MAGÁNYOSSÁGA Már egy hete szemezek két méretes krumplival, hogy megszabadítsam köntösétől és olajpokolba küldjem, némi hagyma és paprika kíséretében. Paprikás krumpliba avanzsáljam, ahogy azt régen  szokták, de a lustaság, a magány és a semmittevés nagy úr, és arra hajaz, hogy várjak az ihletre, vagy…

0 hozzászólás

Kezdőrúgás (Írta: Fogolyán Szellő)

Maradjunk csak teljesen őszinték. Sokszor hiába az összes szeplőtelen morál sterilizáltsága, precíz önismeret, saját utunk íve iránti tájékozottság és a jelentős akaraterőnk. Olykor mindez édes kevés ahhoz, hogy meglépjünk valamit, amihez azt megelőzendően egy óriási fenékberúgás szükségeltetett volna. Ezek megléte ellenére sem tudunk tovaillanni az útra. Kell valami cselszövés, szükséges valami égi összeesküvés, ami legtöbbször…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 56, A suttogások társa (Esszé)

https://www.youtube.com/watch?v=ChEW6FAnhPw Van lélektárs, van rokonlélek, és vannak ikerlángok is. Állítólag. Szokták őket definiálni, szoktuk őket keresni, kutatni egy életen át. S ha megtalálni véljük őket, nagyon szoktunk nekik örülni. Én ezúttal egy másik típusú kapcsolatról szeretnék szólni. Egy olyasféléről, ami jóval ritkább, ami fajsúlyosan kevésbé ’rózsaszín’, s amiről még sosem olvastam sehol. És az is…

0 hozzászólás

A róka és én (Írta: Drenkovics Tibor)

Miért jöttél? Kérdezi egy hang, de nem látok senkit. Miért jöttél ide, miért akarod, hogy megismerjelek? Nem akarom, hogy megismerj, én csak itt vagyok. Válaszolok csendben, csak úgy magamnak. Látni továbbra sem látok senkit. Értem. Cseng egy lágy hang a kietlen pusztaságban. Lépteim egyre erőtlenebbek, ahogy a szélfútta rónaságon lépkedem. Közel s távol csak a…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 55, Szövetségesek (Esszé)

https://www.youtube.com/watch?v=LcbvgUkrYGQ Van egy módja annak, ahogyan Ember Emberhez kapcsolódik, amely mostanság olyan ritka, mint a fehér holló, pedig misztikusságában a legőszintébb, jellemében a legderekasabb. Szövetség. Szövetségesek. Nem csupán a világból, lassan a szótárakból is kikopnak ezek a szavak. Pedig egykoron, legalább a birodalmi hódítások, vagy a lovagkor idején, még nagyon is létezett, hogy valakik szövetségesei…

0 hozzászólás

Vállalom a fájdalmat (Írta: Fogolyán Szellő)

Elvesztésed kínja idővel átadta magát az elfogadásnak. Alkalmazkodni voltam megtanulni kénytelen. Ahhoz, hogy nem akadt meg az univerzum, pedig elvesztésed annyira fájt, hogy nem értettem, hogyhogy nem áll meg minden, ami mozgásban van, legalább egyetlen lélegzetvételnyi szusszanásra. Hogyhogy nem érzi senki a fájdalmamat, mi az, hogy mindenki ugyanúgy felkel és adakozik a hétköznapok rendjének, a…

0 hozzászólás

Azokról, akik felébresztik bennünk a művészt (Írta: Fogolyán Szellő)

A bennünk élő művész olykor elapad az alkotás folyamában. Ha írsz, festesz, vagy bármilyen kreatív tevékenységgel élsz, tudod: az ihlet nem végtelen áramlás. Időközönként elzáródik, elfárad. Kell, hogy hasson rá egy erő, ami újra megnyitja, felpiszkálja. Az a személy és az a helyzet, aki erre képes az életünkben, bár mindannyiunknál változó, mégis, a szerelemmel mintegy…

0 hozzászólás