Mindenkinek vannak titkai. A titkok természetére igaz, hogy sokszor változékonyak. Hol ez a titok, hol más. Attól függenek, ki az az ember, aki velünk, velük szemben áll. S nem csak titkai vannak, nem csak privát és magánszférája van mindenkinek. Vannak legbelsőbb, leghajmeresztőbb gondolataink is. Olyanok is, melyektől még saját magunk is elpirulunk, ha ránk mernek…
https://www.youtube.com/watch?v=U9FXrdVC1uM
Pár hete találkoztam egy régi ismerőssel. Már messziről mosolygott, aztán ahogy egész közel ért hozzám azt mondja: „Basszus, de rosszul nézel ki!" Gondoltam, átölel, meglapogatja a hátam, mond valami kedveset...aztán, csak jött ez a "basszus". Néztem ledermedve és nem értettem mi van. Nesze nekem ambivalens kommunikáció! Hogy értékeljem? Persze felmerült bennem több kérdés. Vajon átfordult…
https://youtu.be/RRETs58P6sQ Vannak emberek, akik tényleg csak azért szűkszavúak, karcosak, tüskések és barátságtalanok, mert olyan sok veszteség érte már őket, hogy megfogadták: soha többé nem engednek magukhoz közel senkit. Mert képtelenek több fájdalmat elviselni. Nekik szól ez az írás. És azoknak, akik sorsukba kerültek, s valaha is elgondolkoztak azon, van-e joguk mindezek ellenére közel férkőzni hozzájuk.
Árnyékok közt, megfáradt éjjeli pillangó csábul a sárgán derengő lámpa fénye felé. A nyári forró napok után, a kiszáradt levelek, fűszálak közt moccanó árnyak neszei felerősödve omlanak a tájra. Beterítik a csendet. Lidérces hangulatba hozva a tájat, szerelmes szentjánosbogarak bolyonganak a fák közt. A padot sötét árnyak veszik körbe. Szemeik, mint parázsló cigarettavég, égnek az…
https://youtu.be/dyXfGgpJ3Z8 Apró, óvatos lépésekkel újra felfedezni kezdjük azt az életet, amit több, mint egy éve kénytelenek voltunk elengedni. Régi barátok kezét is elengedtük, akikkel mindeközben valahogyan átdöcögtünk az online találkozókon, felületeken, vagy nem döcögtünk át, mert elfogytak a szavak a világ mozdulatlanságában, ahol maximum csak a bánat, az elkeseredés mozdult előre. Elfogytak közben a szavaink,…
https://youtu.be/QRx9-wHO__s
Van egy kedvenc idézetem, amit a bátyámtól kaptam, és van egy története. Tizenhét éves voltam, szakmunkás vizsgáztunk, amikor beteg lettem. Mindenből levizsgáztam, azután haza mentem, és lefeküdtem, mondván, nem jól vagyok. Nem keltem föl úgy két hónapig. Két hét otthoni kezelés után kórházba kerültem, de akkor már állandó 40 fokos lázam volt, es enni, nyelni…
