Hozzáteszem, a szomszédtól utána megtudtam, hogy mikor engem éjjel elvitt a mentő, már pár órára rá ott volt az új jelölttel a házunkban a volt párom. Beköltöztette. Tehát ott eldöntötték, hogy bármi lesz az aljasságuk vége, engem kisemmiznek valahogy. Emiatt fel sem fogtam, mit mondott a fiam. Rábólintottam. Ordítottam a megalázottságtól, a fájdalomtól, a tehetetlenségtől.…

Ekkor aztán kiborult a bili és elkezdett könyörögni, hogy ne hagyjam el. S mivel szerettem, hazautaztam, mert azt mondta, felment a cukra 24-re. Beteg, szédül, fáj a szíve. Félt, hogy elhagyom. Így hazamentem és leültünk beszélgetni, hogy mi történt. Esedezett, hogy soha nem fog ilyet tenni újra. De hát, csak két napja voltam távol, mégis…

Én úgy hívom ezt az epizódom:  Az élet iskolája 2015. november. Németország, havas délután. Fekszem az ágyon, nézem a facebookom, és látom, hogy van egy jelölésem. Évek óta egyedül élek, kijöttem dolgozni, hogy a szülői ház tetőszerkezetét rendbe tegyem. Több átalakítást végzünk, én, a bátyám és a sógornőm megoldottuk. Tervezem az életem, spórolom a pénzt,…