„Anyu, ez egy rohadt jó nap volt!” – mondta, a tegnapi naptól Nememind1 taggá vált, 13 éves Gergő, a nap befejezéseként. És valóban! Kevés annál meghatóbb van, amikor egy 13 éves srác szeretne igaz történetet küldeni, amikor a találkozóra az egyik tag az édesanyját, a kisfiát, más a párját, barátját hozza el.
A Nememind1 hasábjain igaz történeteivel korábban jelentkező 70 év feletti Szávítri, aki mostanában tanulja a számítógép használatát, ugyan az aktív program miatt, nem tudott velünk lenni a találkozón, a 13 – 70+ -ig terjedő életkor is azt bizonyítja, hogy Nememind1 közösségébe a legkülönbözőbb élettapasztalatok és bármiféle különbözőségek beleférnek. Sőt, ezek a lételemei.
Innen nem nehéz azt érezni, hogy Nememind1 egy szeretetteljes család, amiben egy 13 éves ugyanúgy részünk lehet, mint egy 70 év feletti hölgy.

Nem léptünk kétszer ugyanabba a folyóba

Felszabadulva a koronavírus okozta bezártság és online kapcsolattartások alól, Nememind1 idei találkozója 2020.08.08. és 08.09-re esett. Mivel mindig nehéz megnevezni egyetlen napot, ami minden érdeklődőnek megfelel, úgy esett, hogy ugyanoda mentünk egymást követő napokon. S bár volt olyan Nememind1 Barát, aki, hozzám hasonlóan, repetázott az eseményből, Nememind1-et mindkét nap más-más Emberek képviselték a Dunakanyari hajók körjáratain.
Már a szervezéskor biztos voltam abban, hogy a helyszín ugyanaz lesz, egyáltalán nem lesz ugyanolyan az egymást követő esemény. Mind az élmény, amit átélek, mind az érzések bennem, teljesen különbözőek lesznek.
És hát valóban… A szombati és a vasárnapi találkozók együtt adtak egy teljesen kerek, „rohadt jó” hétvégét.

„A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai.” – József Attila: A Dunánál

Elképesztőek még a földrajzi eltérések is, ahol az egyes Nememind1 tagok otthonra leltek, és amennyi távot képesek voltak megtenni, csak hogy a találkozóra eljöjjenek. Volt, aki Nagykanizsáról, Veszprémről, Dusnokról érkezett, s volt, aki nemrég jött haza Csehországból és Nememind1 Dunakanyari találkozójával folytatta világunk felfedezését és az Életét.

A szombati találkozón számomra csupa „legendák” és mérföldkövek jelentek meg. Voltak közöttük olyan Emberek, akiket még korábbi munkahelyen ismertem meg, és évek óta támogatnak Nememind1 világában. Voltak közöttük olyanok, akiket Nememind1 óta ismerek, és az eleje óta segítenek, és aktívan támogatnak. Törzstagok, akiktől már számos igaz történetet kaptunk, s maguk is sokat olvastak. És hát voltak Emberek, akik barátságukkal, életemben való felbukkanásukkal igazi mérföldkövek. Akiknek örökre hálás leszek, s akik Nememind1 missziójában is mellettem álltak, állnak, ahogyan csak energiájuk engedi. Mondanom sem kell, érzések kavalkádját hívták életre bennem. Olyan Emberek találkoztak egymással, amely találkozásokról sosem gondoltam volna, hogy valaha is megtörténnek. Azt pedig pláne nem, hogy ilyen sok mosollyal, elfogadással és szuper kirándulással koronázzuk majd meg!

Különösen kedveltem azt, ami mindkét napra igaz volt; A Dunakanyari körjáraton kívül, egyik cél sem volt se kötelező, se kőbe vésett. Sokszor csak mentünk, amerre a szél fújt, amerre spontán akartunk, az irányítás oda került, ahová az energiák sodorták, hogy a végén ez a céltudatosan céltalan sodrás, egy pompás nyári napot kerekítsen ki. (Voltak persze Angyalkák, akik készültek irányokkal, tervekkel, Nekik nagyon köszönöm! ;))
Szombaton a sodrás minket a hajóról Zebegényre, és többek között Szőnyi István emlékmúzeumába sodort.

A vasárnapi találkozón, az a Nememind1 Barát, aki úgy érezte, eleget aludt és ismerte annak a titkát, hogy a folyó sosem ugyanolyan, velem együtt repetázott. Így megismerhetett egy másik Nememind1 törzstagot, és egy Új tagot is, aki körülbelül egy hónapja csatlakozott aktívan a folyóirat követőihez. Igazán megindító volt édesanyjával és kisfiával találkozni, akiket szintén magával hozott. Így történt, hogy Nememind1 vasárnapi találkozóján, rengeteg szó esett a folyóirat korábbi igaz történeteiről, a jövőbeli tervekről, a spirituális utazásokról és tapasztalatokról, és így lett a vasárnapi találkozó igazán családias és meghitt energiákkal teli. Én szó szerint könnyeztem a búcsúzáskor, miután ezen a napon Visegrádot és többek között a Visegrádi Palotát néztük meg.

Én azt mondom, hogy se 2020.08.08. és se 2020. 08.09. nem lehetett volna egymás nélkül teljes. Még jó, hogy ezúttal sem kellett választani. Megfért az összes energia egymás mellett. És alig várom a következő találkozást és azt, hogy az energiák újfent összekeveredjenek körülöttem. Hassanak, hogy életre keltsenek, és szólítsanak! Szuper napok voltak, Minden résztvevőnek hálás szívvel köszönöm! És minden Nememind1 találkozóra nyitott Emberre a jövőben is nyitott leszek. Még ha tömegesen agyon marketingelve szándékosan nem is lesz az esemény. Sodródom tovább ebben is: Rábukkan az eseményre, akinek éppen szüksége van rá, ezek a találkozók attól őszinték és mélyek, hogy nem tömegesek. S mégis közel engedik az Embert az Emberhez.

Várlak a következőn majd Téged is szeretettel,
És hálásan köszönöm!
Az biztos, hogy nekem szükségem volt már rá, ezekben az időkben kiváltképp.
Baráti üdvözlettel: Fogolyán Szellő (Harangi Emese)

A képeket külön köszönöm az összes résztvevőnek! Van egy jó pár nagyon tehetséges fotós is köreinkben! 😉  További képek Nememind1 facebook oldalán a fotóalbumban (lesznek) találhatók.