Kaphatsz-e élményt, betegséget, ebből eredő életutat, társaságot, családot, barátságokat azért, hogy kialakuljon a személyiséged, legyen egy bizonyos ’csomagod’, ’előnyöd’, ’hátrányod’?  Hogy mi az ’előny’ és mi a ’hátrány’, vajon valóban csak azon múlik, hogyan gondolkozunk róluk?
Szerintem mindent okkal kapunk. Az életfeladat pedig az, hogy maximalizáljuk pozitívvá, embertársaink és saját életünk tekintetében is, azokat a pontokat, amiket ’hátrányként’ élünk meg.
Vegyük példának okáért azokat az Embereket, akik saját bőrükön, életükön tapasztalták meg a holokausztot. Akik később menedéket, alapítványt hoztak létre a túlélők számára. Ők élik a sorsfeladatukat. Vagy Emberek, akik bármiféle függőségtől, betegségtől, másságtól szenvedtek, majd később az életüket tették fel azért, hogy a hasonlóban szenvedőkön segítsenek. Ők szintén jól tudják, és jól élik ezt.
Átfordítás. Amikor átfordítod az életed egy bizonyos szenvedést okozó pontját. Átlendíted magad. A kálváriád szerencsévé gondolod.
Előbb kikecmeregsz a szenvedésedből. Magabiztos életvezetést hozol létre. A szenvedésednek nem hátat fordítva, hanem arra szinte támaszkodva, arra ráhasalva, mintha csak egy szörfdeszkára hasalnál. A hullámokon élvezel. Élvezed magad és a sorsfeladatodat. És már mosolyogsz. Mert tudod, hogy amelyik hullámba bele lehet fulladni, annak a hullámnak a segítségével kétszáz kilométerrel odébb is lehet jutni. Ha jól használod a hullámokat, egészen a partig szökkenhetsz általuk. Egészen a kincses szigetig.
Átfordítod. A korábbi szenvedésed lesz a szenvedélyed.

*fotó: Kovács Viktória

Az életben mindent meg lehet tenni. Ez tapasztalat. Nincs eleve elrendelés. Nincs egyetlen út. Rengeteg út van, rengeteg döntéssel. Bizonyos embereket, szituációkat, betegségeket egyszerűen csak kapsz. Ezek közül jó néhány (ha nem mindegyik) saját, vagy más emberek általi, korábbi elhatározások következménye. Bármely utadon ezerféle ösvény ágazik, s mindenkoron ezerféle lépés engedélyezett.
Ha úgy érzed, nem te teremtetted, csak kaptad a pakkodat, akkor is ezerféle dolgot kezdhetsz ezzel a bizonyos pakkal. Rengeteg mindent például belepakolhatsz a túlméretezett tarisznyádba. És ki is pakolhatsz belőle. Próbáld ki! Próbálj pakolgatni. És meglátod, hogy senki sem fog megakadályozni ebben.

Példának okáért vegyünk még egy Embert. Az Embert, akit az édesanyja magához láncolt. Magához, konkrétan a világ ellen. Az édesanya szerint a világ beteg. Áruló benne mindenki. Tiszta érzelmek és őszinte érdeklődés nem létezik benne. Ilyen elültetett, beleültetett világkép mellé, Emberünk még megkapta azt, hogy az iskolai közösségben kiközösítették, a gyerekek kigúnyolták, kinevették. Ezek összessége miatt, Emberünk, kb. harmincéves koráig súlyos traumákat hordozott.
Egészen addig, amíg rá nem jött, hogy tud pakolgatni a pakkban. Pakkba be. Pakkba ki. Megkapta ugyan a csomagot. De kapott hozzá két kezet. Döntési jogot. Felelősséget saját sorsa, élete felett. A gondolkodás, elhatározás és az irányítás szabadságát.

Te mit kezdenél ezzel a pakkal és az úgynevezett ’processzorba’ ültetett, elrendezettnek tűnt világképpel?
Ott van ez a ’gonosz világ’, beleszülettél, valahol látod, érzed, hogy rengeteg lehetőség, élmény, érzékiség, szépség vár felfedezésre benne. Szerencsére, valami életre hív benne és belőle. A lelked, a szíved, az érzékeid élni akarnak.
Emberünknek szociális fóbiája lett. Rettegett az emberektől, az emberek közelségétől mindezek után. Félte a gonoszságaikat. Az árulásaikat. A nevetésüket is.
A szociális fóbia, az édesanya által elültetett világkép, a megnyomorított és megsemmisített családtag, gúnyok, gyerekkori bántalmazások, amikor nevetség tárgya volt. Az élet igazolta az édesanya által elültetett jövendőt. Ez a sötét oldal.
A fényesebb oldal a szíve-lelke, a felfedezésre váró gyönyörű világ. És a kívánalom; MEG TUDOD CSINÁLNI. MEG TUDOD TALÁLNI! MEG TUDOD TEREMTENI!
Ha nem találod? Megteremted.
Megteremted magadnak.
Emberünknek sikerült.
A szenvedését szenvedéllyé tette.
Életét az Ember nevezetű tárgynak szentelte. Tanulmányozni kezdte őket. Elmélyülni bennük. Cselekedeteikben. Döntéseikben. Lelkükben. Művészetté tette őket. Festett róluk és általuk.
Minél inkább elmélyedt bennük, annál inkább tudta, hogy tiszta rossz nincs. Esendőség van. Gyengeség van. Félelem van. Korlátozottság van. Elmebaj van.
És az esendő, gyenge, félelmei rabja, a sok mindenben korlátozott, vagy ’elmeháborodott’ is tud bizonyos emberek számára nemeset, szépet, jót cselekedni.
Komplexek a lelkek, az életutak, a döntések. Nagyon leegyszerűsített a jó és a rossz definíciója. Akkor, amikor ez a kettő egymásba fonódik és egymásból következhet.
És semmi sem eleve elrendeltetett.

Ezen írásban porondra állított Ember például dönthetett volna sokféleképpen. Dönthetett volna öngyilkosság, önszabotázs, bezárkózás, élve halás mellett is. Ő pár évtizedet azzal töltött, hogy megélte a szenvedéseit. Majd segítő foglalkozást választott. Önkénteskedni kezdett. Ezt követően saját alapítványt, közösséget szervezett. Azt monda neki a tulajdon édesanyja, hogy nincs a földön senki és semmi, aki jó lenne. Gyerekkori traumái is ezt igazolták vissza. Majd sokáig mindenhol ezt látta. Hiszen az édesanyja tanította meg neki és a gyermekkori traumái azt, hogy mit vegyen észre ebből a világból.
Vajon mindez igaz lenne?
Emberünk úgy döntött, ha mindez igaz, akkor ő lesz az első, aki jó lesz ezen a földön. Ezen a földön, ahol nincs színtiszta gonoszság, tehát színtiszta jóság sem. De szenvedés az bizony létezik. S ha már szenved, akkor már tudja jól, hogy a szenvedélyét is megtalálhatja.
Mennyivel szerencsésebb tehát az ő helyzete, mint azoké, akik nem szenvednek semmitől sem!
Aki szenved, annak lehet szenvedélye is.

Emberünk döntést hozott erről. És arról is, hogy megtalálja azokat, akik hozzá hasonló cipőben járnak. Ha így áll a dolog, saját világot teremt magának. És ebben a saját világban megteremti a saját jóságát.
A szociális fóbia gigantikus emberszeretetté nőtte ki magát.
S ha korábban mindezért nem szenved, azt gondolom, a szenvedélye is teljesen más lesz.

Így kell jól tekinteni a szenvedésre. Elszenvedni piszkosul. Majd átfordítani jól.
Minden bizonnyal máshogy is lehet. De én azt hiszem, nem érdemes.

LÁBJEGYZET:
ELHATÁROZÁSOD ÉS ÁTFORDÍTÁSOD UTÁN (S EZT A BIBLIA IS MEGÍRTA MÁR KÍSÉRTÉS CÍMSZÓ ALATT) AKÁR TARTÓSAN IS TALÁLKOZHATSZ CSERBENHAGYÁSSAL, ÁRULÁSSAL, BÁNTALMAZÁSSAL, AKÁR MÉG GÁZLÁNGOZÁSSAL, NÁRCISZTIKUSSAL IS. IGAZOLHATJA AZ ÉLET ÚJRA A PROCESSZORT. ÚJRA SZABOTÁLHATOD MAGAD.
DE NE AGGÓDJ! EZEKET AZÉRT ÉLED ÁT, HOGY A SZENVEDÉLYED ISMÉT ERŐSÖDJÖN. HOGY EMLÉKEZZ. EMLÉKEZZ A SORSFELADATODRA ÉS ARRA, AHOVÁ A SZENVEDÉSED ÁTFORDÍTANI KÉPES VAGY. ARRA, HOGY MENNYIRE ERŐS VAGY. HOGY MILYEN ERŐS A KÉPESSÉGED A SZENVEDÉSEDET SZENVEDÉLLYÉ FORMÁLNI. HOGY MENNYIRE JÓ TUDSZ LENNI, HA ELHATÁROZOD.