Az életem értelmei. (Nehezebb napokra.)
Azokra a nehéz napokra, amikor minden már csak rutin.
Amikor hirtelen, egyedül érzem magam.
Amikor úgy érzem, hűtlenek voltak. Vagy amikor én voltam hűtlen. Érzéshez. Testhez. Fogadalomhoz. Szóhoz.
Ezekért érdemes felkelni. Hűtlenség és rutin idején is.
Egyetlen perc alatt megváltozhat minden. Élni, közlekedni az élet elágazásain, mondjuk sokszor szükséges ehhez. De erre nem árt emlékezni jósors és balsors idején is.
Egyik pillanatban még nincs semmi. Másik pillanatban mindenből kettő van. Egyik pillanatban még kínlódsz, hogy a lehetőség megadasson. A másik pillanatban kétszeresen adatik meg.
S a kín, amely korábban még a lehetőség utáni vágyakozás miatt szorongatott, ezennel a választás miatt szorongat.
Így van ez a cserbenhagyással is. A tegnapelőtt döntéseiben valaki ott felejtett. Cserben. Akkor a tegnapelőtti énje legazonosabb döntését hozta. És ez az azonosság lehet, nem fedte a te igazságaidat. Holnapután pedig, mind a ketten változhattok, s lehettek újra azonos utakon.
Megbocsátás? Néha csak belátás van. Könnyedén, mint a szellő.
Belátása annak, hogy a határ átlépése nem minden esetben szeretet nélküliség. Néha csak egy képesség. Vagy éppen képtelenség valamire.
S belátása annak is, hogy minden ember és vele minden döntése is, egy angyal eszköze az életedre nézve. Hiszem, hogy ez így van.
Ha te nem hiszed, attól még mindez lehet lehetséges a te életedben is.
A változás nem hűtlenség minden esetben. De a hűtlenség mindig változás.
De vannak ennél jóval apróbbnak, észrevétlenebbnek tűnő jelenségek. Kitűnőek.
Nyári este zengő bogár szárnyalását hallgatni a csillagos éj alatt. Mezítláb, lábujjaidat elsüllyedni ereszteni egy marék fűben. Elnézni, hogy eleredjen az eső és levetkőzni. Engedni, hadd öleljék meg válladat az esőcseppek.
Másnaptól, amikor csak meg lehet tenni, elutazni, felfedezni a világot. Hagyni magad felkavarodni a kultúrák, különbözőségek és a mennyiféleképpen lehet sodródni örvényének törvényében. A teremtő díszletfestésének kimeríthetetlen kreativitásában.
Néha pedig még az is megtörténhet, hogy még csak ki sem kell menned a lakásból. Mert kopogtatni fog az ajtódon.
Az is, akinek szemében megtalálod a teremtő díszletfestésének kimeríthetetlen kreativitását.
És ami ugyanolyan fontos: ő is a Tiédben.
Őt onnan fogod felismerni, hogy a tekintete izgalmasabb lesz a fentiek összességénél. S ha napokig merültök el egymás tekintetében?
Ott veszik el az idő.
A fentebb leírtakban.
És ebben a szempárban.
Az idő relativitására a te tekinteted is bizonyíték valakinek.
Ő lesz az, akit életed végéig ölelnél. S mindent megtennél azért, hogy bőrön, ereken, szerveken, lelken túl…
Végérvényesen beleöleld magad a másikba.
Hogy egymás által beleöleljétek magatokat az Életbe.
