Tapsifüles nyuszika ugrándozott szomorúan az erdőben. Arra jött Isten és feltűnt neki a boldogtalan tapsifüles. Nézte magát a víz tükrében és egyre csak pityergett.

–  Mit búslakodsz kis füleském? Mi bántja pici szíved? –  kérdezte Isten.

–  Ó Istenkém! Ne haragudj rám, de irigykedem –  mondta a nyuszika.  –  Olyan haszontalannak érzem magam, s pici szívem mégis oly tűzben ég!

–  Na és kire vagy irigy? –  kérdezte Isten.

–  A szamárra kit megkértél Virágvasárnap, hogy fogadja hátára Jézust. A galambra, kire ránéznek az emberek és Szent lelkedet látják. A bárányra, kivé Jézus lesz.

Úgy szeretnék én is Jézusnak valamit tenni! Úgy szeretlek és úgy szeretem Őt is! –  Majd könnyei esőcseppekként hullottak a földre.

–  Jaj, kis ugrifüles! Ne szomorkodj! –  mondta Isten. Közben Jézus is arra jött.

Meglátta őket és a napnál is ragyogóbb mosollyal köszöntötte Atyját és a bolyhos nyuszikát. De feltűnt neki, hogy a nyuszika nagyon-nagyon örül jöttének, de aprócska szemei könnyektől áradók. Megkérdezte hát Ő is mi bántja pici szívét. Mire a nyuszika elmesélte bánatát.

–  Tudod mit? –  mondta Jézus. –  Tudod, hogy minden embert szeretek. Tudod, hogy a gyerekeket különösképpen kedvelem, hisz ők még nem felejtették el az egyszerűséget és a feltétel nélküli szeretet. Tudod, hogy arra vágyom, mindenki olyan legyen lelkében, mint egy kisgyerek.

–  Legyél nyuszika te a hírnököm! Karácsonykor angyalokat küldesz Atyám, hogy hírül add érkezésem, S hogy ajándékokkal halmozzák el őket. Szereteted bennem ölt testet, engem ajándékozol nekik. De a gyerekek ebből mit sem értenek még. Húsvét közeleg. Közeledik Atyám az idő, hogy akaratod és szereteted, szeretetünk az emberekért beteljesedjék rajtam. Bárány leszek, a leölt húsvéti bárány, hogy megmentsem őket. De a gyermekek ebből mit sem értenek még. Legyen a nyuszika a hírnököm számukra! Karácsonykor megszülettem, s most harmadnapra újra életre születek majd. Legyőzve számukra a halált, legyőzve a poklot és a bűnt. Akkor a jászol most a sírból támadó élet képére legyen zöldellő fűvel teli kosár! Te pedig nyuszika ajándékokkal lepd meg őket! Az én ajándékomra emlékeztetve őket. Aprócskák még, mit sem értenek áldozatomból. De súgd meg nekik hogy az Emberfia eljött… Meghalt. S harmadnapra feltámadt.

A nyuszika bukfencezett örömében. S most a boldogságtól pityergett.

–  Eredj hamar nyuszika! -mondta Isten és átölelte Jézust.

Hát így indult el a húsvéti nyúl. Aki nem hiszi, járjon utána. 🙂