Lassan letelt az eperszezon. Készültünk haza. Az osztrák határhoz közel vettem házat. Engem a házamnál kitett a sofőr, a barátnőmet vitte tovább pestre. Megbeszéltük, hogy majd megyek hozzá, hisz a családom ott él és ilyen sok hónap után nyilván látni akartam őket. Mondanom sem kell, az udvarom embermagasságig volt gazzal, alig bírtam bemenni. Neki kellett volna állnom rendbe tenni. De két nap elteltével elindultam a családomat meglátogatni.

Elmentem a fiaimhoz pestre, aztán a pestközeli unokáimhoz, majd a barátnőmhöz.
Azon a délután odaállt a kocsival, beviharzott és elmentem a közös otthonunkba újra, oly sok hónap után. A közös otthonunkba, amit hónapokig más nővel osztott meg. Aki minden apró tárgyat magáénak tudva használta, aki szemrebbenés nélkül beletette magát a keservesen felépített közös életünkbe.
Félve, idegenként szálltam ki a kocsiból, mégis olyan jó volt nyolc hónap után látni! Leírhatatlanul dobogott a szívem és féltem is. És mint egy jó feleség, pár perc múlva úgy közelítettem a dolgainkhoz, mintha mi sem történt volna. De sajnos, ötvennégy éves nőként, rögtön láttam mindenhol a retket. Mindenen állt a por, mintha senki sem lakta volna a házat. A fehér hűtő fekete volt, az edényeim kormosak. A poharak ragadtak. Az ágynemű, ami állítólag ki volt mosva, begyűrve a szekrénybe. Az ágyon nem volt lepedő, csak egy pléd. A csempe a fürdőben sárgásan fohászkodott, hogy tisztítsák meg.
Rögtön belém állt a tudat, hogy milyen nőre cseréltek fel! Átláthatatlan mocsok és piszok volt mindenhol, szó szerint. Ennyire volt igénye mindkettőjüknek.
Az az ember, aki szerette a rendet, a tisztaságot! Mivé változott nyolc hónap után?? Fájt, kínzott, jobban, mint valaha, hogy mit láttam ott.
Aztán végig beszélgettünk egy éjszakát. Félretettem mindent. Rengeteg mondanivalónk volt egymásnak.
Mikor elmondta, mit és hogyan élt meg a nővel, kétségbeestem. Úgy éreztem, ez csak egy rossz álom!
Az exem főzött, mert a nő nem tud főzni. Számolni sem. Így a zöldség-gyümölcs vállalkozásába sem tud segíteni érdemben. Állítása szerint sokat veszekedtek. Amit a nő fia végig látott.
Aztán a kezemet csókolgatta, hogy újra ott vagyok.
Két napot voltam ott, aztán összevesztünk.
Történt, hogy este evett és rászóltam, miért nem ül az asztalhoz, rendesen, ahogyan szokott. Szó szót követett, megkérdeztem tőle, hogy ennyi-e mára az igénye. Erre az volt a válasza, hogy pedig a nő hetente takarított. Mondom, azért találtam meg a fürdőbe a törülközők mögött a beszáradt alsódat! És a többi piszkot, amit a hónapok alatt az igénytelenségnek köszönhetően felhalmoztak.
Nagyon összevesztünk. Másnap bevitettem magam a barátnőmhöz. Ő pedig azonnal visszavitte a nőt.