Szerencsés, aki minden reggel azzal a biztos tudattal ébred, hogy minden okkal történik. Kiváltképp szerencsés, aki a legnehezebb helyzetek kellős közepén is biztosra veszi ezt.
Miért tartom áldásnak ezt a sok-sok tapasztalatból, megfigyelésből származó éber jelenlétet a mindenségben?
Mert ezzel a tudással felvértezett, áldott ember, tisztában van azzal, hogy nem vagyunk se egyedül, se sorstalanok, se sorsunkra hagyva. Nem vagyunk céltalanok. Egy monumentális erő egyenlő mértékben figyel mindnyájunkra és gondoskodik a fejlődésünkről.
Halandóként azzal nehéz azonosulni kiváltképp, hogy vagyunk itt a földön majdnem nyolcmilliárdan, csak emberek, és ez a Gondoskodás felettünk mindenkire nézve egyenlő eséllyel, figyelemmel és törődéssel történik. Úgy, hogy mindenki múltját, személyiségfejlődését, jelenét és jövőjét egyaránt figyelembe veszi. Hogy úgy szövögeti ennek a sokszereplős történetnek a szálait ez a Gondviselés, hogy Te mindig azzal találkozol, akire épp szükséged van, hogy Veled mindig az történjen, ami lényed szempontjából esszenciális, és mindez történjen valaki más által, akinek pedig arra legyen szüksége, amit általad kap.
De kellesz-e, kellünk-e a Gondviselésnek, ha ilyen felfoghatatlan a nagysága és a hatalma, hogy nyolcmilliárd sorsot szövöget megszakítás nélkül, minden részletre kiterjedően, felfoghatatlan pontossággal?
Fogolyán Szellő: Leszel-e az ok? Ha minden okkal történik
