Kifogásokat és problémákat gyártó, drámázó emberekből sok van. Mindig is úgy gondoltam, hogy akinek nincs felismerése valaminek az építéséhez, az rombolni kezd. Az emberi természet ilyen. Tenni akar valamit. Ha rombol is éppen, legalább történik általa valami. Beszélni akar valamiről. S ha csak csacsog? Sokszor azt sem bánja.
A minőség és a minőségi szűrő kevesebbek sajátja.
Ilyen emberekkel már találkoztál te is. Tudod, miről beszélek.
De találkoztál-e olyan emberrel egyetlenegyszer is, aki szerint valóban nem létezik a lehetetlen? Aki beleáll a legnagyobb káosz kellős közepébe, egymaga áll neki építeni a romok között, hátha példát mutat ezzel másoknak, akik majd követik.
Én azt hiszem, egyetlenegyszer, nagyon rövid időre ugyan, de találkoztam egy ilyen emberrel. Aki nem csak mondta ezt, erőn felül teljesített is. Tehát, megfeszített tempóban tett azért, hogy az embernek az, hogy bármi is lehetetlen, még csak meg se forduljon a fejében mellette állva.
Rövid ideig élvezhettem a hozzáállását és a személyiségét, mert amit ő lehetségessé kívánt tenni, azt én nem kívántam annyira. Itt maradt hát neki megannyi gondolat és kérdés. Hátha az sem lehetetlen, hogy valamikor majd olvassa.
S ha te is ehhez hasonló ember vagy, aki számára a lehetetlen nem létezik, akkor pedig Neked ajánlom ezt az írást. Talán hozzásegít valamihez ez a pár gondolat.
Ilyesféle emberekről a legtöbben csak olvasunk. Távoli földrészekről olykor jön a hír, hogy az ilyesféle ember, hasonló hozzáállású szövetségeseivel, virtuális univerzumokat épített.
Egy-egy pillanatban ismerősöket, még saját magunkat is rajtakaphatjuk azon, hogy ki is mondjuk; nincs olyan, hogy lehetetlen. Néha még el is kezdjük megvalósítani azt, amit mások megvalósíthatatlannak vallottak. Megjavítani azt, ami mások szerint teljesen elromlott.
Aztán sokszor félúton feladjuk, ugye?
De olyan emberrel találkozni, aki mindenhez így álljon, mindenhez így kezdjen hozzá, és a legtöbb dolgot véghez is vigye, a legtöbben aligha ismerünk.
Pedig megannyi önmegvalósító könyv soraiban olvashatjuk a lehetetlenről szóló vélekedést. Melyeknek talán még szerzői sem olyan emberek, akik a gyakorlati életben minden problémás helyzet megoldására úgy tekintenek, hogy az lehetséges. Talán csak leírták optimista kedvükben. Segítő szándékkal. Vagy azért, hogy elhitessék azt, hogy nekik valóban sikerül a lehetetlent lehetségessé szelídíteni.
Persze, nagyon más olvasni ezt valakitől. Mint ezt megélni, ezt a hozzáállást megtapasztalni valaki mellett. A szürke hétköznapokban. A kisemberek köreiben. Akiknek nem hullott minden az ölébe magától értetődően számtalanszor.
Ha te simíthatod el a káoszt, forradalmasíthatsz ötleteiddel, elhatározásoddal a világban valami újat, csak te vagy, aki elvállal egy küldetést, annak óriási motiváló ereje lehet. Elsősorban saját magadra nézve. A kisemberből máris egy óriásibb formálódik.
A legtöbben mégsem mondunk ezekre igent. Sok közülük sokunkat meg sem mozgat.
És igazán érdekelne (és úgy hiszem, ezzel nem vagyok egyedül), hogy honnan ered ez a tekintélyes optimizmus, ez az ősbizalom, hogy minden sikerülhet? És az, hogyha pozitívan állsz hozzá, ha mindent megteszel érte, akkor majd még a megfelelő hátszél is megérkezik minduntalan?
Netalán onnan jön, hogy százszor legyőzted már a tested korlátait; te voltál az, aki a leggyorsabban a legmesszebbre eljutott? Esetleg százszor összetört a szíved, és te voltál az, aki ezzel az összetört szívével és a legeltökéltebb vasakarattal segített mindenki másnak, csak hogy a saját fájdalmát ne érezze egyáltalán?
Az alábbi kérdések megválaszolása is lehetséges lehet Neked, felteszem őket.
Mindennek sikerülnie kell, amit egy ember kigondol magának és a világnak?
Amit egyetlen ember elgondol, annak törvényszerűen helye van a világmindenségben, így nem állhatja útját semmilyen eleve elrendelés?
Lehetetlennek látszó küldetésből van egy pár ezen a földön. Te miként választod meg, hogy mi az, ami figyelmedre érdemes?
Egy teremtő energiával találkoztam. Elgondolkodtatott, mennyivel járnának jobban mondjuk csak a karitatív szervezetek, segítő szolgálatok, ha ilyen harcosok állnának soraikban. Azzal az optimista hozzáállással morfondíroztam el ezen, hogy ez a teremtő energia alaposan megválogatja a szövetségeseit és a küldetéseit.
Mert nincs is olyan hely a földön, ahol ne lenne nagy szükség rá.
