Végső soron, túl minden korlátozásán, távolságtartásán, hiányérzetén és fájdalmán e korszaknak, hogy még egy ölelést is többször át kell gondolnunk, ha adódik egyáltalán az átgondolásra mód, mégiscsak marad nekünk valami egymásból. Egy hely, ami le tud kötni minden figyelmet, ahol a legizgalmasabb kérdések, gyümölcsöző ihletek születnek, ahol válaszokat kevésbé találunk, ellenben tágítjuk a horizontot, amely már enélkül is igen öblös, ha csak egyszer is utána néztünk korábban az Univerzumunknak. Egy hely, ahol még a lebutított, online felületeken keresztül is pazar természetességgel mártózhatunk valamely, egy úgynevezett hiteles csodában. Amely valósághű, s ami talán még annak is hihető, aki nem hisz semmi másban.
Fogolyán Szellő: A szemed