Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 88, A hely, ahol gyermek voltál (Esszé)

Nem létezik jó vagy rossz történet. Igaz történetek vannak.

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 88, A hely, ahol gyermek voltál (Esszé)

Post author:Fogolyán Szellő
Post published:október 6, 2022
Post category:Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások
Post comments:0 hozzászólás

Többször hallom, hogy fenntartásokkal kezeljük azt a helyet, ahol gyermekek voltunk. Sokan félnek visszamenni, újra bevenni a gyermekkor színterét. Talán leginkább azért félünk, mert úgy érezzük, valami fontosat otthagytunk, amit már sosem szerezhetünk vissza. Leadtunk ott valamit magunkból, leadtunk az életünkből.
Az újra szembesülés előtt, én is ódzkodtam. És tele voltam kérdésekkel. Vajon, ha hosszú évek, évtizedek után már teljesen más az a ház és az a község, ahol annak idején a nagymamáimnál nyaraltunk, ahol törtük a mákot, szedtük a kukoricát, etettük a tyúkokat, tanultam az egyes virágok nevét, ahol macskagenerációk sokaságát láttam felnőni, majd múltak el, ha teljesen más már minden, mi marad nekem? Felülírja-e a múltat a letaglózó jelen? Vagy a jelen szemenszedett változásai ellenére örök marad az a hely, ami életem szerves része?
Dacolva annak esélyével, hogy hirtelen minden szép emlék elmúlik, mintha sosem lett volna, és futótűzként mar a mellkasom alá az elmúlás és a változás fájdalma, úgy vonzott vissza a helyszínre egy Erő, mint vasat a mágnes. És én visszatértem…