Be kell vallanom, tizenévesen én sem szerettem tanulni. Fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz a gimi után, de azt tudtam, hogy érettségi bizonyítvány kell az életemhez. Harmadikban volt a mélypont. Nekem elég volt, hogy gitározhatok, énekelhetek és elfogadtak olyannak, amilyen vagyok: vállig érő haj, slamposság, hippi alkat. Ám a negyedik osztály megkezdésekor történt valami, ami megváltoztatta a felfogásomat.
Egy ismeretterjesztő sorozat kezdődött a tévében, Öröklődésünk titkai címmel, Dr.Czeizel Endre nagyszerű előadásaival. Felcsigázta az érdeklődésemet a genetika. Odáig fajult a dolog, hogy vettem egy egyetemi tankönyvet és tovább olvastam az „ügyről”. Érdekelt. Erről az egyik biológiai órán egy kiselőadást tartottam, ami a tanárunkat is meglepte. Ötössel honorálta. A siker, tudásom által, tanulásra serkentett. Kezdtem megszeretni a tanulást. Tovább kéne tanulni  – gondoltam, de ha biosz vonalon akarok, akkor a kémiára is szükségem lesz. Kémiát harmadikig tanultunk és a kémiatanárunk, aki nagyon jó fej volt, év vége előtt behívott a szertárba.
– Ide figyelj!  – mondta határozottan.
– Ha itt és most megesküszöl a szent pipettára, hogy soha többé nem lesz közöd a kémiához, egy gyenge kettessel átengedlek.
Egy évre rá ötössel felvételiztem kémiából a főiskolán. Egy karácsonyi szünet elég volt ahhoz, hogy a hároméves anyagot, számításokkal együtt elsajátítsam.
MOTIVÁLVA lettem.
Tizenötödik éves osztálytalálkozónkon, mikor a kémiatanáromnak elmeséltem:  – Hogy az a jó…/itt szavak jönnek, kisípolva/. Akkor miért nem, mikor…?
Persze örült.
Megszerettem a tanulást és belekotnyeleskedtem sokféle „tudományba” és néha ötvöztem is. Rendezés, színészmesterség…Milyen jól jön az üzletkötésnél!
Az én tanulási módszerem a kijegyzetelés volt, rendszerbe foglalni a dolgokat, így könnyebb visszaemlékezni vizsgáknál az anyagra és a tanár is örül, ha látja, nem húsz oldalt akarok felolvasni, csak néhány sor van a papíromon. Ezen felül tudom tartani a szemkontaktust a vizsgáztatóval. Nagyon fontos és meggyőzőbb, mintha csak felolvasnám
A tanulás önmagunkért fontos. Számomra önbecsülést is jelentett. MEGCSINÁLTAM! A tudás hatalom. Így igaz. Volt. Ma a pénz vette át ezt a szerepet és az érvényesülés nem feltétlen a tudás függvénye!
Azért örülök, hogy végigjártam az „oskolát”! Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a világ. Érdemes!