Isteni Személy- Kövesd a lelked hangját 432 Hz
A jól megérdemelt kávémat iszom. Délelőtt 10 óra van. Végtelen csend és nyugalom van körülöttem, és bennem is. Ez a csend a változást megelőző mélységes nyugalom.. Biztosan éreztétek már ezt.
Minden átalakul az életemben. Elment a kedvenc kisbarátom, Magic.. Távolabb kerültek barátok, van aki Magic-et hamarosan követi.. Lassan fel kell nőnöm.. Megtanulni elengedni.. Elfogadni az Élet örök körforgását. Elfogadni azt, hogy egyetlen dolog biztos az ember életében, az pedig a Változás. A folyamatos változás. A Flow. Amellyel haladni kell.
– ÖRÜLÖK, HOGY MEGÉRTED AZ ÜZENETEM ÉS GONDOLKODSZ. HOGY ÉRZED MAGAD?
Igazából jól vagyok. Makacs. Nagyon makacsul érzem magam. Mint egy ló, akinek ellenző van a szemén és megyek a fejem, szándékom után. Tudom, hogy előttem egy iszonyatosan nagy fal van, de azt hiszem, a KOS hamarosan színre lép belőlem és átszáguldok rajta.
-BÍZZ MAGADBAN, KÉPES VAGY RÁ. CSAK MENJ EGYENESEN ELŐRE, NE NÉZZ VISSZA. CSAK MENJ. HALADJ. MUTATOK VALAMIT, HUNYD LE A SZEMED ÉS CSAK LÉLEGEZZ..
Elindítottam a zenét, amit gondoltam, ehhez a beszélgetéshez tökéletes lesz. Hátra dőltem a székemben, lábaim felpakoltam a másik székre. Átadtam magam az ellazulásnak. Angyalom kellemes hangja egyre mélyebb tudatállapotba vitt. Életem folyójához, a hajóhoz, melyben utazom.
Még a stégnél állt a hajóm, de már a nyílt vízen orral a kitűzött céljaim felé. Csak lebegett kristálytiszta felszínen. Lenézve dús növényzet borította a medret. Gyönyörű halak úszkáltak, játszottak a növények között.
Kellemes, nyári nap. Lelket melengető hőmérséklet, a két partot övező erdő elevensége a csivitelő madarak jóvoltából.. Béke, nyugalom, harmónia.. Megmostam az arcom, ittam a hűvös vízből. Közben kedvenc versem sorai kúsztak észrevétlen gondolataimba.. „ hogy a szívemmel újra játsz..” Próbáltam elhessegetni, de csak ismétlődött bennem ez a sor. Aztán az előtte lévők:
„Ha elveszted a hited ,
és nem tudod ,
merre szaladj ,
Jussak eszedbe újra ,
és ismét felém haladj .
Mondj csak annyit ,
hogy társra vágysz ,
És én ott leszek mindig ,
hogy a szívemmel újra játssz .”
Baranyi Ferenc Őrangyal című verse. Szép emlékeket idézett bennem.. Akkor is itt ültem az irodai székemben. Sírtam. Fájt a lelkem. Noha egyórányi út és egy kiadós fogfájás választott el bennünket, mégis fogta a kezem. A lelkem. Ezzel a verssel emelt fel. Törölte a könnyeim.. Öntött belém hitet, bátorságot, önbizalmat. Erőt, ami talpra állított, hogy legyen bennem spiritusz tovább lépnem.
Angyalom jelenléte kísér. Éreztem, oldalra kell néznem. A túlsó partot láttam, a folyó egyik ágát. Az nem volt ennyire békés. Erősebb volt a sodrása. Láttam a másik kikötőt, a stéget. Érdekes módon az időjárás is más volt. Hidegebb, szelesebb. Ott állt Ő. Tele félelmekkel, zavartan. Tagadásban, az egójával harcolva. Gondosan nyírt haját borzolta a szél.. Hallottam a lelkét, a vívódását.. „ Nem tudom..” Mennék.. haladnék.. Lelke szavaira pedig a versem sorai válaszolnak. Hívja az új.. erőszakosan.. Álruhába bújva. A gyengédség, a szeretet nem őszinte. Érdek.. Reménykedik, de folyton a tükröt nézi. Nem önmagát. Engem figyel. Jól tudja, egy kis lélekvesztőben próbálja a vihart túlélni. És azt is tudja, az én hajóm biztonságosabb, erősebb és stabilabb. Régi, öreg ugyan, de bírja. Jól bírja.
Visszaültem a kormányhoz, kikapcsoltam a motort. Hagyom, hogy az Áramlás vigyen oda, ahol hajótöröttkémet felvehetem. Egyem is meg a lelkét. Kényelmesen hátra dőltem, lábaim feltettem a kormányra. Angyalommal farkasszemet néztünk. Mosolyog.
-NOS, MEGNYUGODTÁL? NEM MONDOTT LE RÓLAD AMÚGY. A FÉLELMEI, AZ EGÓJA KEMÉNY LECKÉD AD NEKI HAMAROSAN. NE CSINÁLJ SEMMIT, CSAK FIGYELJ. KÉSZÍTSD FEL A HAJÓDAT A FOGADÁSÁRA. KELL EGY GYENGÉLKEDŐ IS. KI FOG BORULNI. NEM KICSIT.
Érzem a vívódását, érzem azt, hogy nagyon sok teher nyomja a vállát. Folyamatosan érzékelem a kétségeit, hallom a szavait. „ Ez sem jó…így sem jó.. kevés ez az opció is.. Nem tudom, mit tegyek..” Egyre jobban elszeparálódik. teljesen hátat fordított.
-IGEN, DE EZ CSAK A LÁTSZAT. NEM MINDEN AZ AMINEK LÁTSZIK, HANEM AZ, AMINEK TE GONDOLOD. ÉPÍTSD A FÉSZKET! 🙂
– Persze, a Fészek. És mi a helyzet a Most -tal? A jövővel?
– ÉN CSAK AZT TUDOM MONDANI, A JELEN HELYZETED ALAKÍTJA A JÖVŐDET. MOST TESZED LE AZ ERŐSEBB FÉSZEK ALAPJAIT. NAGYON SOKAT KELL MÉG ALAKÍTANOD A DOLGAIDON, A HOZZÁÁLLÁSODON. ENGEDD EL AZ EGÓTOK JÁTSZMÁIT. NAGYON NAGY KIHATÁSSAL VAGYTOK EGYMÁSRA. PONTOSAN UGYANAZON A LÉPCSŐFOKON ÁLLTOK, VISZONT KELLENE ŐT TÁMOGATNOD. A CSENDEDDEL, A SZERETETEDDEL. NEKED KELL ŐT „TOLNOD” FELFELE. CSAK ÓVATOSAN.
-Úgy, mint a nagyapa öreganyámat, amikor ment fel a lépcsőn? 😀
-MAJDNEM, CSAK ITT LELKI SÍKON TESZED.
Lelki szemeim előtt láttam, ahogy nagyi lépeget fel a lépcsőn kapaszkodva a korlátba, amit öregem csinált anno, papa meg a derekát fogva tolta óvatosan fel. Persze néhányszor megviccelte, hogy jajj, mindjárt leesik. Ilyenkor mami felháborodva megfenyegette, mindjárt úgy fejbe vágja, betojik. hatalmas kacagásban törtek ki. 🙂
Nagyon jókat mulattam rajtuk. Szerettem őket, szeretem őket.
Látod Angyal, tettem egy kört. Visszaérkeztem a kiindulóponthoz. Érdemben mégsem történt semmi sem.
GONDOLOD? AZT HISZED, HOGY CSAK ÜRES JÁRAT VOLT?
– Szerintem igen. Egy felesleges kör.
PEDIG NEM AZ. EGY PRÓBA. SZÉPEN ÁLLOD A PRÓBÁT. NEM ADOD MAGAD SENKI KÉNYE KEDVÉRE. EZ JÓ. HIDD EL, MEG FOGJA ÉRNI A KITARTÁS. NAGYON SZÉPEN ÉSZRE VETTED AZ ISMÉTLŐDŐ ATTITŰDÖT BENNE.
– Hogyne vettem volna észre, amikor itt vagánykodik. Sokszor azt érzem, hatalmas sebességgel közeledik és csurom víz leszek, ahogy elhúz mellettem. Azt sugallja, bízzak benne, minden jó lesz.. De ismerem én ezt! Ó, Édes Istenem! Bevallom, bosszant. Sok a duma, tehetség meg alig. De nem bántom. Jólelkű, de nem vagyunk egy hullámhosszon.
AZÉRT JÖTT, ÉBREDJ FEL. ARRA TANÍT, CSAK A CÉLODRA KONCENTRÁLJ, MI AZ, AMIT SZERETNÉL ELÉRNI. HOGY NE ADD FEL. TARTS KI. EMLÉKSZEL? AZNAP, AMIKOR A BESZÉLGETÉSÜNK KEZDETÉN EMLÍTETT VERSET KAPTAD, ÉRKEZETT EGY MÁSIK ÜZENET IS: „MIELŐTT FELADNÁD, GONDOLD VÉGIG, IDÁIG MIÉRT TARTOTTÁL KI?”
Angyalom szavai mélyen megérintettek. Tudom, hogy kitartottam a végtelenségig, Ő nem. A félelmei legyőzték azt a magabiztos lényt és inkább a megszokott rosszat választotta taszítva engem a föld színe alá, szinte teljesen megsemmisítve. Közel másfél év különlét következett. Elcseszte így a MI körünket. De jött a pillanat, amikor ismét egy mederben folyt a közös utunk. Végignéztem, ahogy a Karma visszaüt és én voltam, aki a mélyből kiemelte. Viszont kapott egy olyan társat egy időre, aki olyan, mint én. Minden szava, gondolata, a viselkedése tiszta én, csak jó 10 évvel idősebb kiadásban. Beszéltem vele néhányszor és valóban önmagam visszhangját hallottam minden egyes mondatában. Ilyen ez. Ízelítőt kapott, mit dobott el és hamarosan megéli Ő is. nem ítélkezem. Figyelem a Tanítást. Remélem, egyszer rátalál a boldogság. Jó ember, megérdemli.
Gondolataim visszaterelődtek a nagyképű csónakosra, akire már nem adok energiát. Látványosan elviharzott. Béke vele. Ismét tanultam. Felfedeztem az ismétlődő múltat és hagytam tovarobogni. Így az egészséges. Nem álltam bele.
– Folyamatosan térnek vissza emberek a múltamból. A csónakos is ilyen figura, meg az, akit Vándornak neveztem el gondolatban. Nagyjából 10 év kimaradt. Semmit sem tudtunk egymásról, de fel tudtuk venni a fonalat és onnan folytattuk, ahol abbamaradt a hirtelen távozásomkor. Mindig egy gyors keringő itt a neten. Sosem találkoztunk. Azt sem tudom, hogyan néz ki. Viszont a sziluettje alapján nagyjából össze tudom rakni a képet. Amikor beszélgettünk, Te mutattál egy rövid mentális videót ahol egy magányos cowboy lovagol a Napnak háttal, lassú tempóban. Felém közeledett, aztán egy kis pihenőt tartva eltűnt. Arra jövök rá folyton s újra, mennyire igazak ezek az üzenetek.
– KÖSZÖNÖM AZ ÉSZREVÉTELT. KÖSZÖNÖM, HOGY FIGYELSZ RÁM. MÁR NEM KELL SOKÁIG VÁRNOD. ÁLMOD EGYRE KÖZELEBB KERÜL A BETELJESÜLÉSHEZ.
– Valószínűleg igazad lehet. Köszönöm a segítséged és a vezérfonalat, amit pár hete dobtál elém random, amikor töltődtem fel. Szívkoherencia. Ismerkedek vele. És persze figyelem az álmaim, meg a jeleket. Egyik nap álmomban úton voltam, talán mind a hét gyerek ott volt. A Hugira kimondottan emlékszem. Kinéztem a busz ablakán és láttam a szivárványt az épületek mögött. Azt hittem, csak egy része látszik, a végén kiderült, nem. Egy teljes szivárvány.
Ezt az álmom másnap reggel utazás közben elmeséltem a gyereknek, aki megdöbbent, mert Ő is szivárvánnyal álmodott. Jót nevettünk, majd kinéztem a busz ablakán, éppen egy szürke autó előzött és a rendszáma JEL. J Majd jött egy álom, ahol hajótöröttkémet láttam. Egy íróasztal mögött ült, beszélt, de már nem emlékszem, mit. Csak az maradt meg bennem, ahogy rácsodálkoztam az arcára. Frissen volt borotválva, de elég erőteljesen látszott az arc szőrzet vonala. Így még sosem láttam. Ma pedig megnyitva a Facebookot, egy rég nem látogatott oldalam osztott meg egy posztot. Kibékülés lapja a Szerelem angyalai pakliból.
Érdekes dolgok ezek Angyalom.
– CSAK ADD AZ ENERGIÁT, ÉSZREVÉTLENÜL ÉS CSENDESEN. MOST KÜLÖNÖSEN NAGY SZÜKSÉGE VAN A SZERETETEDRE, A FIGYELMEDRE. VÍVÓDIK ÉS A POFONJA IS ÚGY TÜNIK, ELCSATTANT. TUDOD?
-Tudom, hiszen folyamatosan toltad az infót a képembe. Mindig azt láttam, hogy ott áll abban a mostoha időjárásban a stégen. A kis lélekvesztőben pedig ott ült a szirénje és elhitette vele, egy csónakban eveznek, haladnak a közös kis folyójukban, pedig ott toporogtak egy helyben. Aztán a víz szintje apadni kezdett, majd az erős sodrás alábbhagyott és a víz eltűnt büdös iszapot hagyva. És furcsamód a part is leszakadt, a stég és Ő sértetlen maradt. Ott állt lehajtott fővel a kedvenc kabátjában és sírt.
– EZ MOST ZAJLIK. TUDOD?
– Tudom, érzem. Kijózanodás, fájdalom, csalódás.. Minden nap leírom, mennyire szeretem, mennyire fontos nekem és a családomnak. Elég gyerekes és beteg is, tudom. Másként nem mondhatom el neki, csak így a kis jegyzeteimen keresztül. Bosszant, hogy nem lehetek mellette..
– FIZIKAI SÍKON NEM IS, VISZONT MINDEN REZDÜLÉSED ÉRZI, ÍGY A TÁMASZOD IS. VÉGÜL MINDEN JÓRA FOG FORDULNI, CSAK BÍZZ BENNE!
– Bízom benne. Szívem szerint utána rohannék és visszahívnám. Kiáltanám a nevét 3x a sűrű erdőbe, ahová most távozik.. Hátha úgy lenne, mint a kedvenc mesémben..
