Ekkor aztán kiborult a bili és elkezdett könyörögni, hogy ne hagyjam el. S mivel szerettem, hazautaztam, mert azt mondta, felment a cukra 24-re. Beteg, szédül, fáj a szíve. Félt, hogy elhagyom.
Így hazamentem és leültünk beszélgetni, hogy mi történt. Esedezett, hogy soha nem fog ilyet tenni újra. De hát, csak két napja voltam távol, mégis megcsalt…
Próbáltam megbocsátani, de belül égetett és fájt. Megalázottnak és elárultnak éreztem magam, az életünket, amit felépítettünk. A Szerelmemet, amit iránta éreztem.
Aztán teltek a napok. Hol jó volt, hol nem, de nem tudtam többé se hinni, se bízni benne. Viszont elhagyni sem tudtam.
Fél év sem telt el. Kikezdett a nővéremmel, és házat akart venni neki. Engem pedig el akart hagyni.
Márciusban úgy mentem ki, hogy végleg elhagyom, mert csúfot űz belőlem, és ezt már nem bírom. Ismét jöttek a vádaskodások az ő részéről, hogy én hagytam ott. Csak az ő érzései számítottak, az, hogy engem lelki nyomorékká tett, nem érdekelte.
Vitatkoztunk messengeren minden nap. Veszekedtünk. Aztán gondoltam egyet és azt mondtam, hogy adjuk el a házat, kezdjünk új életet, ha hazamegyek. Még mindig én akartam helyrehozni azt, hogy engem ő nem szeretett, már tudom. Csak biztos pont voltam neki.
Hazaérkezésem után egy héttel, minden rosszra fordult. Nem akarta eladni a házat, csak az ő akarata érvényesült. Eltávolított a családomtól. Összevesztem a nővéremmel miatta. Tehát, minden egyre rosszabb lett, míg tavaly nyáron már nem tudtam visszatartani az utálatomat a sok piszkos dolgai miatt és többször elmentem a fiamhoz, mondván, nem akarom ezt, de szerettem és fájt a tudat, hogy elhagyjam.
Tele volt a telefonja extrém női fotókkal, a volt szeretője barátnőjével írogatott és sok ismerkedős oldalon regisztrált. Mindezekre azt mondta, nem fontosak, vagy letagadta.
Aztán, 2021. szeptemberében újra úgy mentem ki, persze magamban gondoltam, hogy vége.
Bár a Keletibe, a buszra nem akartam beszállni. Gondolkodtam. Aztán mégis kiutaztam. Ő kerek egy hétig meg sem kérdezte, mi van velem. Éreztem, hogy valami nagy dolog történt.
Szeptember 30-án átküldött egy fotót, egy nővel van a közös otthonunkban. Meghaltam akkor és ott…
Elvéreztem és két napig nem aludtam. Jeleztem neki, hogy haza fogok menni, mert ezt nem hagyom, amit most tett…
Így október 12-én hazamentem. A nőt elköltöztette. Kerek egy hónapig azt hazudta, hogy újra kezdjük és eladjuk a házat…
Tudni kell, hogy mi minden évben krizantém virágot árultunk. Most is így történt, Mindenszentek előtt. Ezt követően, november 2-án, rám írt az új nő, hogy én miért nem halok meg, mekkora egy erőszakos kurva vagyok, hagyjam őket boldogan élni…
Képzelheted, mit éreztem!
Mikor rákérdeztem, hogy mi ez, annyi volt a válasza, hogy tiltsam le. Veszekedtem, őrjöngtem, sírtam.
Majd pénteken Kecskemétre mentünk, befizetni a fenyőfa árusításra a helypénzt. Hazudott végig, hogy a pénze még több legyen.
Mikor november 12-én délután hazaértünk, lefőzött egy kávét. Megittam és 14-én éjszaka ébredtem, két nap kieséssel. Éjszaka a szomszédnak szóltam, botorkálva, hogy segítsen, hívjon mentőt.
Persze ő sehol sem volt.
Ezek után megjelent a szomszéd, utolérte őt, és elkezdődött az állítás, tagadás. A rendőrség elmondta, hogy ha nem megyek be a kórházba, bilincsbe verve visznek be, mivel ha valami bajom lesz, később őket veszik elő. A mentőket, rendőröket.
A páromtól meg sem kérdezték, hogy ha látta, milyen állapotban voltam, miért nem hívott mentőt. Állítása szerint keltegetett, de én elutasítottam a segítséget. Mint utóbb kiderült, a két napot vidéken töltötte az új nővel, hogy még csak gyanúsítás se legyen, mit szeretett volna…Nevezetesen otthagyott eszméletlenül hat év együttélés után, és hagyta, hátha meghalok!
Szerintem más azonnal mentőt hívott volna, ha látja, hogy nem kelek fel! Az a lényeg, hogy mindketten azt hitték, hogy nem élem túl.
Az orvosok, ápolók nagyon korrektek voltak. Másnap, hétfőn reggel ébredtem. Azt sem tudtam, mi van. A kezelőorvosom áttettetett a krízis osztályra, hogy segítsen. Egy szál ruhában engedett el a volt társam, egy fésű, egy zokni, egy törülköző, semmi nélkül. Megkérdezte az orvos, hogy ki az, akit kapcsolattartóként tudnék megnevezni, de mivel a telefonom sem volt nálam, a fiamat érte utol az egyetemen a doktornő. Elmondtam, hol tart órákat, így üzenetet hagyott neki. Vissza is hívta a fiam, akinek nagyon fájt, ami történt.
Beszéltünk, kértem, hívja be a (volt) társam. Küldjön be ruhákat, stb. A fiam elmesélése szerint, flegma és visszautasító volt. Levágta a telefont is. Újra visszahívta és megkérte, hogy bármi történt, tegye meg, hogy a saját telefonomon tudjunk kommunikálni. Másnap ott volt a telefonom is, a ruháim és egyebek is, egy rossz szatyorban. A fiam elmondta azt is, hogy azonnal felajánlotta, hogy hajlandó három milliót fizetni a házból és kérte, hogy mondja el nekem…

(folytatása következik)