Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 58, Empátia, de nem azonosulás (Esszé)

You are currently viewing Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 58, Empátia, de nem azonosulás (Esszé)

Örömteli, hogy szerencsére úgy néz ki, hogy a 21. századi világ már felismerte az empátia fontosságát és rengeteg irodalom szól az erre való felhívásra. Változtatnunk kellett és elfogadóbbá kellett válnunk egymás különbözőségei, fájdalmai iránt, mert nem akartunk több pazarló veszteséget és vérrontást az életeinkben. A múltunk kinevelte belőlünk érzelmi intelligenciánkat és az empátiát. Nyilvánvalóan nem teljeskörűen és nem is minden egyénre, földrészre és jelenlegi valóságra vonatkoztathatólag. De a kollektív mezőben már ott van az empátia és az elfogadás csírája, és igyekszünk egyre többször emlékezni róla.
Lenne itt azonban még valami, amiről beszélni kell minduntalan, amikor valami erőre kap és félő, hogy most meg a túloldalára billen. Ez pedig a határ.
Arról ugyanis jóval kevesebb információval látnak el bennünket manapság, hogy hol van az empátia határa. S így vannak Emberek, akiknél már felütötte fejét a jelensége annak, hogy saját fájdalmaik mellett, más Emberek fájdalmait is sorolják, amikor azt indokolják, miért nem mosolyognak.
Fogolyán Szellő: Empátia, de nem azonosulás
Hol van az empátia határa?

Ha továbbgondolnád az itt olvasottakat, ezt még mindenképpen Neked ajánlom:

Vélemény, hozzászólás?