Minden fájdalomnál, legyen az bármi, válaszút előtt állsz, amikor te határozol. Hiába minden kifogás, körülményre mutogatás. Soha senki nem határoz helyetted. Az egyetlen, aki döntést hoz, te magad vagy.

Te döntesz arról, hogy kit kérsz fel arra, hogy kísérjen a probléma megoldásához vezető úton. Hogy kinek könnyítesz a lelkeden, kinek beszélsz a megrázkódtatásról, ami téged ért. Mint mindenféle emberi kapcsolódásban, az élet bármely területén, ebben sem mindegy, nagyon nem, hogy kit választasz. Azt kell választani, aki tud hozzád, a fájdalmadhoz kapcsolódni az idő azon pontján, amikor te ezt éled. Aki érti a kínodat.

S ha jó a beszélgetés, ő, miközben figyelmesen hallgat Téged, helyenként kérdéseket is tesz fel neked. Ritkábban elhangoznak majd olyan állítások is, melyek megérintenek. Valamit a mélyben elgondolkoztatnak benned. Ami idővel talán, megváltoztat valamit abban, ahogyan a fájdalmadra nézel. S az ekkor elhangzó minden kérdés és az a kevés, de jól megválasztott állítás, mind-mind egy tükör lesz. Tükör a lelkedre. Tükör a fájdalmaidra. Tükör a problémád megoldására.

A támaszod, akit választottál, soha nem fogja tudni megadni a választ. Hiszen a választ te keresed, így ő helyetted megtalálni nem tudja. Nem ebben rejlik a megfelelő segítő megválasztása. Hanem abban, hogy kibe tud beleakadni a fájdalmad úgy, hogy értő figyelemmel kísérjen, hogy elnémuljon benne a mindent meg tud mondani ego, és amikor szükséges, a legtisztább tükröt tudja tartani.

Aztán pedig, szintén te döntesz. Arról, hogy transzformálod-e a fájdalmadat, s azt nézed-e, hogy mi az a jó, amit ebből az egész kínból ki tudsz hozni, amit nyerni tudsz. Vagy hagyod magad elsüllyedni bánatod sártengerében.

Nem azt mondom. Talán a legtöbb fájdalmat úgy igazán meg kell élni, meg kell rágni, csócsálni. Sokkal jobb, mint amikor az ember csak legyint rá, nem vesz róla tudomást, az meg lehúzódik a legbelsőbb csontok mögé. De amikor már megvan, amikor már azonosítva is volt és megélve, átélve is; Te döntesz.

A fájdalmak mindegyike transzformálható. Elültetheted egy segítő szolgálatnál, ahol csak te érted azt a kínt, amivel a másik hozzád érkezett. Ezért tudod felkarolni. Elültetheted egy festményben, egy jó főzelékben, egy versben, elbeszélésben, egy zenei kompozícióban, egy új szövetségben, egy kézfogásban, egy új ötletben, egy összefogásban.

Szinte nincs olyan a földön, amibe el ne ültethetnéd. S miután elültetted, és ezzel a csemetével együtt emelkedsz fel újra, másoknak is segítesz magasabbra nőni.

Miután elültetted a fájdalmadat, ezt követően, így tehát, el is ajándékozhatod.

Majd el is felejtheted, hol és mennyire sajgott. Elég arra emlékezni, mit műveltél ezek után vele.

Minden fájdalomnál, ami ér, erről hozol határozatot.