Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 56, A suttogások társa (Esszé)

You are currently viewing Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 56, A suttogások társa (Esszé)

Van lélektárs, van rokonlélek, és vannak ikerlángok is. Állítólag. Szokták őket definiálni, szoktuk őket keresni, kutatni egy életen át. S ha megtalálni véljük őket, nagyon szoktunk nekik örülni.
Én ezúttal egy másik típusú kapcsolatról szeretnék szólni. Egy olyasféléről, ami jóval ritkább, ami fajsúlyosan kevésbé ’rózsaszín’, s amiről még sosem olvastam sehol. És az is biztos, hogy ha erre a típusú kapcsolódásra bárki is rábukkan, az élet nem lesz se fenékig tejfel, se instant boldogságot ígérő, mert bizony bele kell tenned alaposan ÖNMAGADAT ebbe a kapcsolódásba. Egyrészről megfelelő éberséggel kell rendelkezned ahhoz, hogy először ezt a típusú kapcsolódást, majd ennek köszönhetően, később saját magadat azonosítsd. Másrészről, alaposan fel kell kötnöd a gatyád, hogy mindezek után, ne csak ezen a nagyon nehéz kapcsolaton, saját magadon is dolgozz.
Ez a kapcsolat esszenciálisan tulajdonképpen arról szól, amikor a szüleinktől kapott úgynevezett csomagok, suttogások, egymásba akadnak. Amikor arra emlékeztetik egymást a felek, amikor azt látják egymás által saját magukban, amit a saját szüleikben a legkevésbé akartak, amit a leginkább visszautasítottak volna. E találkozás által a szülői programok, suttogások, fokozottan hallatszanak, egy idő után, szabályosan intenzíven dübörögnek és a felszínre hánykolódnak. Tapinthatóan és őrület keltőn megjelenik maradéktalanul minden, amit kaptál, ami nem te vagy. Ami a gyermekkor, a neveltetés, a szüleid játszmáinak öröksége. Megkaptad ezeket útravalóul. Ezeket, melyekről valakik egykoron tudatosan, vagy tudattalanul azt gondolták, életed megkönnyebbítésére szolgálnak majd. S mégis életed legnagyobb gátjai lettek ezek a suttogások.
Nagyon ritkán, olyan ritkán, hogy az ikerlángi találkozásokról többet írnak, eljön a Suttogások társa. És ilyenkor arcul csaphat a felismerése annak, mennyi minden is lakik benned, amihez köze sincs az igaz valódnak, amivel a saját, önálló és már kifejlett jellemed akár szöges ellentétben is áll. Amit saját magadban úgymond csak elszenvedsz, néha nem is tudsz róla, mindezzel gátat szabva a saját életednek és boldogságodnak.

Ha továbbgondolnád az itt olvasottakat, ezt még mindenképpen Neked ajánlom:

Vélemény, hozzászólás?