Magic cicus:    Nekrológom

A zenét indítsátok közben. Köszönöm. – Magic 🙂

https://www.youtube.com/watch?v=mWHYjdxYb94 (ENYA – Stars and midnight blue )

Kedves Családom, Barátaim és Mindenki, aki ismer és tudja a történetem, aki olvasta Anyukámnak diktált kalandjaim.. Nos tudatom Veletek, 2021. 09.03-án délután 16:30 -kor elindultam az Örök vadászmezőkre, a Mennyországba.

Augusztus utolsó éjszakáján éreztem, hogy valami nem stimmel. Nagyon rossz kedvem lett, ami másnapra csak fokozódott. Kerestem egy csendes helyet, ahol gyógyíthatom magam, így a császárfa tövébe heveredtem le napozni. Anya hazaért 8 körül a munkából, de nem volt kedvem elé szaladni, csak Pici, Kajla és Hardy üdvözölték. Odaköszönt, de csak ránéztem. Nem volt kedvem. Punnyadtam.

Még 2 óra múlva sem lett jobb a hangulatom, amikor az Anyu felkelt és kijött hozzám, mert aggódott értem. Hozott husit, konzervet amit imádtam, de nem kellett. A falatka csirkemellet megettem, de a többit Hardnak adtam, illetve kiszolgálta magát, és behabzsolta. Egyen, gyerek még és babákat vár, mint én is. Felemelt aztán óvatosan visszatett, én meg összerogytam a gyengeségtől. Karjaiba vett, megpuszilta a fejem, meg a fülecskéim, aztán a vállára fektetett. Lógtam, mint egy rongybaba. Arcát a hátamhoz hajtotta, úgy vitt be a lakásba. Letett a földre, nekem még annyi erőm volt, hogy bemásztam a nappaliba, és kiterültem a szék alatt, mint a gyalog béka. Adott cukros tejet, de nem akartam enni belőle. Szeretem, de nem kívántam. Anyu azért nem adta fel, így fecskendővel kaptam 5 ml-t. Alig akartam meginni, de azért jólesett a lelkemnek a gondoskodás, meg a meleg tej. Láttam, nagyon féltett. Fel is hívta rögtön az orvost, hogy beteg vagyok. Nagyon sajnálta, de a legnagyobb igyekezete ellenére sem tudott volna aznap megvizsgálni, sok kis beteg pajtásom várt még rá. Azt helyeselte, hogy kaptam vitamint a tejbe, amit Gergő és Ádámka sietve hoztak a „dembinszkiboltból” ( Anyu így emlegeti, nem tudom mi az, de biztosan jó hely, ha van ott cica vitamin). A fiúk behozták az alomtálcát, Anya meg is mutatta, ha szükségem lenne rá. Gondoltam kipróbálok egy új dolgot, megettem belőle pár kavicsot, de olyan kemény volt, inkább belefeküdtem. Aludtam egy nagyot.

Este kicsivel jobban lettem, Anya baconos virslijéből falatoztam, de inkább a szalonna húsos része vonzott. Egy egész szeletet bevágtam. Jobban is lettem, úgyhogy volt erőm a tv elé felcsücsülni. Az éjszaka nagy részét Eszter szobájában töltöttem az ágy alatt, de hajnalban felkeltem és kijöttem Anyuhoz a konvektorra. Onnan delejeztem mutert. Amikor felkelt, megpuszilgatott, felemelt, hogy megcsodáljon. De meguntam, és befogtam a száját a mancsommal. Hát nemhogy a talpamra is adott cuppanóst? No, mindegy, ezek az anyák már csak ilyenek. Puszilgatósak. Szeretem.

Főzött egy kávét magának, közben hallottam, hogy beszél a dokival, aki már úton volt hozzám. Én a konyhaasztal alatt kuksoltam, amikor megérkezett. Anyu kihalászott onnan, aztán Csaba bácsi a nagy kezeivel alaposan megvizsgált. Akkor mondta, hogy valami betegséget benyaltam az udvarlóimtól és ad antibiotikumot, meg vitamin injekciót. Anya letett a székre, ott simizett amíg kiment a doki az injekciókért. Fogott a mellkasomnál, simogatta a hátam, én meg a kezére hajtottam a fejem. Fáradt voltam. Visszatért, leült a másik székre. Anya lefogott a fejemnél, meg a popsimnál, hát nem értettem miért? De gyorsan rájöttem, amikor éreztem a húsomba szúródó tűket egyiket a másik után. Kiabáltam is rendesen, hogy ez nagyon fáj, de csak a keserves nyávogást értették belőle. Anya megdicsért, hogy ügyes voltam. Elengedett, én meg uzsgyi, be az asztal alá. Hard, a hófehér kölyköm is bent hesszelt a széken, őt is megnézte a doki, de a kis mákos kölök megúszta a nyakon szúrást. Ő rendben volt. Még beszélgettek kicsit, Csaba bácsi azt javasolta, maradjak bent pár napig, meg kapjam a kedvenc kajámat. Felcsillant a szemem, azért rendes ez a hatalmas ember, gondol az éhes pocakomra.

Anya vett nekem májpástétomot, olajos halat, amit imádok, meg marhahús konzervet. Nem ettem belőlük, csak pár falatot. Viszont délben, amikor meghallottam a tányér koccanását, kipattantak a szemeim, és rohantam kajáért kuncsorogni. Együtt csemegéztünk. Pici cafatokat kaptam, hogy meg tudjam enni ilyen gyengén is. Jólesett a csirkemell, de néhány falat után elég volt. Jobban éreztem magam, az étvágyam is alakult. Estig megint egy nagyot szundítottam, végre úgy ébredtem, egy fél lovat is lenyelnék. Kiszaladtam a konyhába, ahol várt már a konzervem. Megettem a javát, aztán felbalettoztam a konvektorra, majd a tv elé. Nagyon vártam, hogy bátyus kinyissa az ajtót, hogy megint bebújhassak Eszter ágya alá aludni. Hajnalban amikor Anyukám dolgozni ment, bejött hozzám. Megsimogatta a fejem, lepacsiztunk. Majd este hazajön, találkozunk. Elaludtam. Reggel Gergő is elment itthonról. Egyedül maradtam. Nyitva hagyta az ajtót is, hogy mászkálni tudjak enni, inni, dolgomat végezni. Felkeltem később, de olyan gyenge lettem megint, hogy nem volt energiám kimenni pisilni. Elintéztem a szőnyeget rendesen. Visszamásztam az ágy alá, a kényelmes utazótáska tetejére. Egyre erősebb lett a gyanúm, ezt a harcot elvesztettem. Nem a cimborák fertőztek meg.. hanem az emberi gonoszság.. Az a vén, akasztófavirág, akinek b..szta a fonnyadt, büdös csőrét, hogy időnként átlógtunk a gyerekekkel egerészni, meg a szomszéd utcabeli barátokkal szonettet énekelni. Gondolom, az sem tetszett neki, hogy a kölykömmel a saját házunk előtt randevúztunk, vártuk a csinos cica fiúkat. Fogadni mernék, hogy Easy fiam is miatta tűnt el tavasszal.. De rá bizonyítani nem lehet, így bízom a sorsban, hogy lerendezi azt a múmiát. Szomorodjon meg.

Próbáltam terelni a figyelmem és a családdal töltött kedves pillanataim felidézni. Amikor Eszter indult a kollégiumba, jó volt az ölébe kucorogni. Doromboltam is neki. Videót is készített, egyem meg a szívét, amit megosztott a baráti csoportba, vagy hová. Ekkor találkoztunk utoljára. Nagyon kedves nagytesó, mindig lógtam rajta, ha hazajött. Befészkeltem magam mellé, és együtt pihentünk. Amikor tavaly fájt a hasam, mert a méhem begyulladt, nem engedtem bemenni a szobájába, hanem szorosan mellébújtam és úgy tanult. Sokat jelentettek azok a gondoskodó pillanatok. Akkor is etetett, meg Anya utasításának megfelelően adta reggel és délben a gyógyszert fecskendővel. Fújíze volt, de jobban lettem.

Az is jó sztori volt, amikor elment fürdeni és meg beosontam hozzá. Anyai ösztönöm azt súgta, veszélyben van nyakig elmerülve a nagy kád vízben. Ki akartam menteni, hiába nyávogtam, hívtam ki, ő csak nevetett rajtam. Kiszaladtam Anyuhoz, hogy jöjjön, mert a kölyke vízben van. Nem értette, mi a bajom, aztán oda-vissza rohangáltam, mire megértette, mit szeretnék. Be is jött velem a fürdőbe. Felugrottam a kád szélére, hogy akkor most Anyukámmal kihúzzuk azt az ázott gyereket, de megcsúsztam, és ahogy kell, beleestem. Ezek kiröhögtek, én meg dühös voltam, mert jót akartam, de pórul jártam. De szerencséjükre kaptam törölközőt és alaposan szárazra töröltek. Az is eszembe jutott, amikor pici voltam és ott aludtam a nyakában. Meg a sok kedves szó, a simi, az együtt falatozás.

Gergő bátyus is nagyon kedves volt velem, ő is sokat gondoskodott rólam. De én is róla. Sokáig a kanapé volt a kedvenc helyem, mindig a háttámlán pihentem. Amikor odaült, alig vártam, hogy hátra dőljön, és megmosdathassam a buksiját. Volt, hogy ráültem a feje tetejére, szinte kaptam utána a két mancsommal, így mosdattam meg a feje búbját. Sok becenevet kaptam tőle. Nővérem Magdolnának hívott sokszor, Bátyus pedig Mafe, Mafevele, Zselemele, Magic a(z)űrmacska, Medzsentó, Magic macska, vagy simán csak Maska így, „s” betűvel.

Ahogy kamaszodott, az ábrázatán megjelentek az első szőrszálak. Örültem, hogy nemcsak nekem van bajszom, meg a többi négylábúnak, hanem neki is. Gondoltam, végre kezd hozzám hasonló lenni. A kiálló fülei megvannak, most már a bajusz jön. Aztán bebundásodik. Hát, nem ez jött. Kitalálta a kölyök, levágja a bajszát. Anyu, Eszter követte őt a fürdőszobába. Nem maradhattam ki a buliból. Szörnyű volt látni, ahogy azt a fehér izét az ábrázatára kente, majd borotválni kezdte. Én megijedtem és beleültem a kádba, onnan néztem. Féltem, hogy az orrát is levágja, de nagyon ügyes volt. Semmi sérülés.

Eszembe jutott Anya is, akinek sok borsot törtem az orra alá, felültem az asztalra, jót kuncogtam, amikor lezavart onnan. Vagy amikor megsütötte két napra a kolbászt, és az asztalon hagyta hűlni. Elmentek a Nagyanyámhoz, viszont Gergő nyitva hagyta résnyire a konyha ajtaját, mi meg Picivel belógtunk a házba. Lenyúltam a kolbászokat és a kanapén megettük. Jól összezsíroztunk mindent, Pici még behozott egy faágat és egy papucsot is mellénk a buli kedvéért. Majd szétpukkadtunk, annyit ettünk. Aztán hazaértek, és nem értettem, miért szidja az anyánk úristenit Anyu. De a pocak tele volt, ez a lényeg.

Ha bent voltam, szerettem körülötte sündörögni, amikor főzött. Mindig jutott valami finom falat nekem is. Folyton a lába körül tekeregtem, de egyszer pórul jártam, mert véletlenül rám lépett, én meg reflexből beleharaptam a lába ujjába. Én nyávogtam egy nagyot, ő meg visított.

Okoztam kedves pillanatokat is, amikor a tv elé ültem. Nézte a dinós filmet. Jót nevetett, amikor a képernyő másik sarkában megjelent a T-rex a hatalmas fogaival, csorgó nyáladzó pofával, mintha én lennék az ebédje. Engem nem izgatott, mint ahogy az a fém tökfej sem a hatalmas fogaival, meg a vörösen izzó szemeivel, amikor ugyanabból a szögből nézett a szőrös kis popsimra a Terminátor című filmből.

Örültem, amikor babáim születtek, mellettem volt. Ruhás kosarat kaptam puha pléddel, biztatott, amikor fájt, simogatott. Sokat segített. Bent lehettem a picikkel a melegben, biztonságban. A játékomnak is nagyon örültem. Ő maga csinálta egy papírdobozból. Vágott rá lyukakat, ahol ki-be ugrálhattam, mászhattam. Volt benne egy ülőpárna, ott pihentem. Egy alkalommal kimerültem, aztán hanyatt feküdtem úgy, hogy az egyik lyukon kilógattam a fejem, talpaim az égnek. Annyira sikerült ellazulnom, mély álomba szenderülnöm, hogy nem bírt felkelteni. Hiába piszkálta meg a fejem, csak lengett, mint egy inga. Végül a hasam csikizte, erre nyújtóztam egyet és aludtam tovább.

https://www.youtube.com/watch?v=DPHh3nMMu-I (O Come, O Come, Emmanuel – Enya)

Ahogy lepergett ez a sok csodálatos év és együtt eltöltött idő, elaludtam. Egyre jobban gyengültem. Arra ébredtem fel, hogy bátyus kiszed az ágy alól. Hallottam, ahogy Anyu mondja neki a telefonon keresztül, vigyen ki enni. Már nem érdekelt a kaja.. A fejem tartani sem tudtam, nemhogy enni. Cukros, meleg tej.. Átszaladt a kölyök a barátjáért, hogy segítsen nekem enni adni, mert ő nem gyakorlott a fecskendővel etetésben. Próbálgatták, de nem bírtam lenyelni sem. Már a gyomrom is fájt. Hozott egy puha plédet alám, meg törölközőt, amivel betakart. De nehéz volt és csak lerúgtam magamról. Már nem akartam semmit, csak hagyjanak békén. Anyut sűrűn hívták az állapotom miatt. Videó hívásban mutatták, milyen szarul nézek ki, hogyan lélegzem. Biztatott, hogy legyek erős, tartsak ki és várjam meg legalább, amíg hazaér. Közben annyi nyálam lett, nem tudtam lenyelni. Törölgették a pofimat. Le is tették a telefont, hogy velem törődjenek, Anyu meg intézze a dolgait. Vili is megérkezett, Gergő cimbije.. Ellátta jó tanácsokkal bátyust, aztán hazament. Rendes srác a Vilmos, jó, hogy megismertem őt is.

A gyomrom egyre jobban fájt, a tegnap esti vacsorámat emésztetlenül kihánytam. Aztán még pisiltem is a plédre, jó véreset.. A hangok egyre távolabbról hallatszottak, még talán azt hallottam, ahogy Ádám Anyut hívja, hogy rosszabbul lettem. Vége lett a hívásnak, aztán nekem is eljöttek az utolsó földi perceim. Gergő nem habozott, ahogy abbahagytam a lélegzést, mindjárt megkezdte az újraélesztésem. De nem lehetett segíteni rajtam. Feladtam a küzdelmet.

Jött értem egy szép angyal, együtt figyeltük a gondoskodó fiúkat, ahogy küzdöttek az életemért.. Ahogy lélekszakadva bátyus abbahagyta mellkasom nyomkodását, mert érezte, ettől többet már nem tehet.. Láttam, ahogy élettelen testem egy zsák tetejére teszik és kegyeletből letakarták egy szürke zsákkal.. Próbálták Anyukámat hívni, de nem érték el, mert akkor ő is egy életet próbált menteni. Neki sikerült, bátyusnak nem.

Gergő kimosta a plédet meg a törölközőt, Ádám meg hősiesen mellette maradt, amíg Anyu hazaért. Addig a fiúk kerestek a testemnek egy helyet, ahol végleg megpihenhetek, elő is készítették. Nagytesóm is hazaért. Gergő nyakába borulva sírt, aztán Anya is átölelte őket. Így sirattak el engem. Még egyszer elköszöntek tőlem, aztán csendesen nyugalomba helyeztek..

Hálás vagyok a Családomnak, hogy ezt a 6 évet szebbé tettük egymás számára. Köszönöm Nektek a gondoskodást, a sok szeretetet és a rengeteg finom kaját, meg mindent, amit egy cicus kaphatott tőletek. És Bátyus kérdezte, mi volt a feladatom? Megtanítani, hogy a szeretet a legnagyobb erő a világon, megtanítani a feltétel nélküliséget, az önzetlen odaadást és az igaz családi köteléknél nincs erősebb a világon. Mert a család az Család. Mindegy, kik a tagjai. Sokáig Anya és a gyerekei voltak a családom, majd Pici, a kis templomtéri fekete kutyus csatlakozott hozzánk, aztán Easy és Hardy a kölykeim végül Kajla is megszületett Pici jóvoltából. Kutyák, de akkor is a családom tagjai. Ennyi.

Most elköszönök Tőletek, megkeresem a Nagyapát, hátha horgászik a vízparton és kapok végre halat. Mamika is itt van, szerintem elkísér a papához.

Legyetek jók, szeressétek egymást és az állatokat! Vigyázzatok magatokra!

Szeretetteli dorombolás és sündörgés Nektek, innen fentről!

Magic