Mona Mirjám Kawab emléke

November volt és rettentő hideg. Már sötétedett.
Az idei első hópihék táncoltak a koszos, szmogos, városi égen.
Leértek, és játékosan futtatta őket körbe-körbe a jeges szél a járdán. A négyes villamoson ültem. Bámultam a Dunát, meg a nagy semmit, csak úgy ki a fejemből, bele a világba.

Aztán fentről megláttam egy sötét pontot, a rakpart legalsó lépcsőjén gubbasztott a fagyos, szürke betonon közvetlenül a víz felett.
Végtelen szomorúság áradt belőle, törékenysége nyugtalanító, vonzó, és ijesztő is volt egyben. Felálltam, s a tömeg morgolódott, mert az ablakhoz furakodtam, még látni akartam azt a kis homályos pacát. A Jászainál az utolsó pillanatban leugrottam.

És engem villámcsapás ért. Te voltál az! Gyönyörű voltál! Óriási angyali, fénylő szemek ragyogtak rám a kapucni mélyéről.

Melléd ültem, meg sem lepődtél. Mintha száz éve ismernénk egymást.

Akkor láttam életemben embert úgy sírni, hogy kifelé nevet.
Mesélted az életedet, borzalmas dolgok voltak. Édesapád egyiptomi, anyukád ukrán és egyiküket sem láthatod. A nagymamád nevel három éves korodtól.

Emlékszel, hogy egy hajóval mentek el.
Ezért jársz néha ide ábrándozni a nagy folyóhoz.

Bementünk a híd bejáratánál lévő Mekibe, mert nem volt kabátod, sapkád, téli cipőd. Remegtél, annyira fáztál. Rengeteget ettünk, forró teát ittunk, feloldódtunk. Vidámak voltunk akkor is, mikor kaptál egy sms-t. Egy árnyék volt, ami átfutott az arcodon, semmi több, és már nevettél is vidáman, felszabadultan tovább, azt mondtad: Na, ez az én formám!
Mutattad az sms-t nézzem meg. Írták benne, hogy megnyertél egy válogatást valami reklámhoz.
–  Nézd, fenékig érő dús hajam volt, amit tegnap vágattam le és adtam el parókának, hogy ki tudjam váltani a nagyanyám gyógyszereit.

Így a reklámban való szereplésnek annyi. Haza kísértelek. Vicces voltál a kabátomban, mint egy ágrólszakadt csavargó. Jaj, dehogy volt vicces! Hiszen valóban egy ágrólszakadt kis csavargó voltál…
A Keleti mellett, ahogy elmentünk totál veszélyes arab pénzváltók és gengszter kinézetű gázos alakok odaszóltak, gúnyos megjegyzéseket tettek. Te felmutattad nekik mindkét karod és kezeid középső ujját, bele a képükbe, és furcsa volt, hogy nem lett semmi következménye.
Később tudtam meg a bátyádtól Abu El Dzsámáltól tartottak.
A kapualjban megálltál, visszaadtad a kabátom és azt mondtad: Eddig és ne tovább!
Mikor láttad, hogy csodálkozom megjegyezted: Én itt nevelkedtem, és ez itt nagyon nem neked való hely!
De, addigra már látszott éreztem, hogy te is kedvelsz. És olyat tettél, amit sem előtte, sem utána, sohasem. Életedben egyszer és utoljára őszinte és komoly voltál velem. Két tenyeredbe fogtad az arcom, megcsókoltál és ezt mondtad: Tőlem akár be is jöhetsz, de innentől kezdve nincs panasz, nincs hiszti, nyafogás semmiért! Mert azt én is tudnék! Itt az a jelszó, hogy dolgozd fel! Ha ez neked nem megy, neked kell menni!

Bólintottam. Akkor még nem fogtam fel miről is van szó.
A fejünk felett a táblán ez állt: Erzsébetváros Verseny u 24.
Felmentünk.
Negyven négyzetméteren ott élt a láncdohányos alkoholista nagyanyád tizenhét macskával, kilenc palotapincsivel, a ketrecharcos típusú bátyád egy huszonöt évvel idősebb, őrült nővel.

A mottó, dolgozd fel! Ha ez neked nem megy, akkor neked kell menni!
Feldolgoztam!

Nekünk a berácsozott folyosón jutott alvóhely egy földre dobott szivacson. Nem baj, hisz a lakásban repkedett a macskaszőr és a kegyetlen bűz.
Feldolgoztam!

A szomszédok romák, arabok, kínaiak, ukránok, kubaiak, és négerek.
Feldolgoztam!
Egyik család összeveszett a másikkal hajnal kettőkor, berúgta a szomszéd ajtaját, bedobta a pitbullt és visszazárta az ajtót.

Feldolgoztam!

Egy nő megszült a liftben.

Feldolgoztam!

Egyik reggelre a bátyád eladta a cuccaim, beleértve a ruháimat, irataimat is.

Feldolgoztam!

A rezsire, kajára félretett pénzünkből új tetkót csináltattál.

Feldolgoztam!

Szurkálás volt a házban, végigfutott a vércsík a másodikról az utcai járdáig, bele a csatornába.

Feldolgoztam!

Lexikális tudásod volt, tucatnyi nyelvet beszéltél, de csak hét osztályt végeztél.

Feldolgoztam!

Nagyanyád elfekvőbe került, a lakás egy rokoné lett, mennünk kellett.

Feldolgoztam!

De akkorra már terhes voltál, négy és fél hónapos.
Mondtad, menjünk Egyiptomba édesapád hazájába, de én azt nem szerettem volna.
Önző voltam belátom. Ősi magyar gyökereimre hivatkoztam.
Hogy fájhatott ez neked kis hontalanom!

Nem vitáztál, beletörődtél. Boldogok voltunk, nagyon örültünk a babának.
Jöttek a nagy fogadkozások, hogy majd megint tanulni fogsz, munkát keresünk, ide nem lehet szülni irány vidék, egy szép új világ. Délután indulunk is!

De ma a haverok jönnek értem. Megyünk fémkeresővel kincsre vadászni egy csúcs szuper helyre. Aztán Zsiger-pusztán volt egy nagy tuskó, ami nem látszott ki a fűből, elrepültünk, leszakadt a terepjáró kereke. Tizenkét kilométerre volt legközelebb lakott terület, ahonnan segítséget lehetett kérni. Törésekkel kórházba kerültem.
Később mesélték az ismerősök, hogy a Nyugati-téren, a forgóóra alatt tomboltál, hogy hol vagyok. Nem tudtad mi történt. Gondolhattad, hogy leléptem. Tiszta szívből köszönöm, hogy így harcoltál a közös életünkért! Soha többé nem láttalak…

De ezt már képtelen leszek feldolgozni!

Halsey – Nightmare: http://bit.ly/2wWRZTB

A videon szereplő „Halsey” Ashley Nicolette Frangipane Anyai ágon olasz, magyar és ír felmenőkkel rendelkezik, míg apja afrikai-amerikai. Két öccse van, Sevian és Dante. Nyolc hangszeren játszik – többek között hegedűn és zongorán is -, de 14 éves kora óta a gitár a fő hangszere. Úgy döntött, egyáltalán nem fog tovább tanulni. Emiatt viszont a szülei kitették otthonról. Miután elköltözött otthonról, egy időben pincékben húzta meg magát a barátaival, mert nagyon le volt égve. Egyszer az utolsó kilenc dollárját Red Bullra költötte, hogy ébren tudjon maradni egész éjszaka.Ezt nyilatkozta egyszer :- ” Kevésbé volt veszélyes ébren maradni, mint egy random helyen aludni, ahol megerőszakolnak vagy elrabolnak ” Tehát ezért igen jól tudja érzékeltetni ezt a világot!

Kép: Illustration: DEVIANT ART | Mahafsoun – Girl