Régóta készülök megírni ezt a történetet. Úgy éreztem, akárhogy is fogok neki, nem tudom visszaadni az érzést, amit rejt számomra. Most mégis megpróbálom, mert szeretném már nagyon megosztani.

Amikor az ember azon elmélkedik, hogy mivégre született ebbe a világba, milyen feladatot kaptunk, akkor lehet, hogy valami nagy dolog jut eszébe elsőre. Valami világmegváltó. Aztán az élet finoman intézkedik.

Van egy nagyon jó barátnőm, aki pár éve még egy nem éppen előnyös kapcsolatban élte életét. Ezt Ő maga is tudta csak hát nehéz volt kiugrani belőle, sokak benne is ragadnak egy ilyen sehová nem vezető kapcsolatban. Egy beszélgetésünk közben meglehetősen nagy hátsó szándékkal, de finoman céloztam egy nagyon kedves közös ismerősünkre, aki igazi párja lehetne az életben. Próbáltam megtudni mit gondol a srácról. Pozitív volt. Ezután nem kertelve megkérdeztem a srácot, hogy van-e élete párja. A válasz megerősített a hátsó szándékomban. Megmondtam neki, hogy tudok valakit, aki érdeklődne iránta. Mint utólag megtudtam, a közös szimpátia már megvolt korábban. Aztán a technika ördöge közbeszólt.
Történt ugyanis, hogy a barátnőmmel görbe estét tartottunk és a srác kérdezett tőlem valamit írásban. A telefonom az asztalon volt, így a barátnőm meglátta, hogy ki írt nekem. Ennél a pontnál a telefonom egyszerűen lefagyott, nem tudtam menteni a szitut. Nem tudtam hirtelen mit reagálni, nem az erősségem a füllentés, szóval előálltam az igazsággal. Ennek több alkoholos ital lett az eredménye és mint megtudtam egy nagyon hosszú és tartalmas éjszakai beszélgetés köztük. Azt hiszem erősen sorsszerű, ha azonos vezetéknevű a párod és a születési anyakönyvi kivonatotok is majdnem egymás mellett van a nyilvántartásban. Szóval nagyon örültem, amikor elkezdődött ez a szerelem.
Nem vagyok híve annak, hogy összehozzak embereket, de ez egyszerűen jött magától. Ennek így kellett lennie, biztosan! Én csak egy közvetítő voltam, de úgy tűnik, nagy szerepet játszottam a történetben. Nemsokára össze is házasodtak és tavaly meg is született a kis junior. Szinte együtt vártam velük a babát, és amikor megszületett, életem egyik legboldogabb pillanata volt! Ekkor gondoltam bele igazán, hogy mekkora jelentősége volt annak, hogy egymás felé tereltem őket. Egy új élet ebben a világban, és milyen csodaszép fiúcska! Nem állnak meg itt, a család, ha a Jóisten is úgy akarja, bővülni fog. Én pedig boldog vagyok, hogy Ők boldogok egymás mellett immáron egy családként.

Sosem tudhatjuk, hogy milyen hatással vagyunk vagy leszünk mások életére. Ebből látszik, hogy az élet mennyire összetett és minden összefügg mindennel. Én már tudom, hogy ha most véget érne az életem, akkor az nem volt hiábavaló. Mármint remélem tudtam eddig is maradandót alkotni és talán fogok is, de ez a közreműködés életem nagy tette volt. Köszönöm, hogy átélhettem!