„Addig szeress, amíg látsz!” (István igaz története)

You are currently viewing „Addig szeress, amíg látsz!” (István igaz története)

Az ember múltja stabil, a jelene, a ma – alakítható. A holnap tervezhető, de…?!

Mikor még utazási irodát vezettem és rendszeresen jártam, mint idegen/félre/vezető külföldre csoportjaimmal, jó ideig kedvenc úti cél volt Isztambul.
Az egyik csoportommal jött egy fiatal házaspár is. A feleség pedagógus volt, a férj – ha jól emlékszem – az építőiparban dolgozott. Pihenni jöttek. Felépítették a házat, már csak a külső vakolás hiányzott.
Nem igazán vásárolni jöttek. Ez amolyan nászút-féle volt.
Mielőtt belevágnának a babaprojektbe, kicsit szórakoznak.
Isztambul egy elég dzsuvás hely, de a Boszporusz, a Szerelmesek hegye mindent pótol. Családtervezésen törték buksijukat, amit szerintem el is kezdtek a szállodában.

Az utazás után boldogan indultak haza.

Két héttel később – ismerős barátaimhoz igyekezvén – Balatonboglár után a 70-es úton egy kamionra lettem figyelmes. Állt, körülötte döbbent arcú emberek. Mikor közelebb értem, egy letakart /nyilvánvalóan/ halott test feküdt. Egy férfi térdelt, sokkos állapotban, fejét rázva: nem, nem…nem akartam!
Az úton valami sárgás-zöld folyadék és mint a darált hús, hevert.
A tanárnő feküdt a fólia alatt, és amit láttam az az agya volt. A kamion kereke pont a koponyáján ment keresztül
A sofőr 100 méterre volt a parkolótól és egy pillanatra azt álmodta, hogy már beállt.

Ennyi. Ennyi volt az Élet, a terv, az álom!

Két héttel azelőtt még boldogan nevetgéltünk a törökökön.

/Az írás címét az Egy év elmúlt – Koncz-Szörényi dalból kölcsönöztem!

Ha továbbgondolnád az itt olvasottakat, ezt még mindenképpen Neked ajánlom:

Vélemény, hozzászólás?