Jó eséllyel mindannyian ismerünk olyan embereket, akik életvitelükkel, vagy személyiségükkel eltérnek attól, amit az átlag normálisnak nevez.
A negyven éves szűzről ugyan egy vígjáték készült, a legtöbb nehezebb sorsú ember, aki életmenetében különc, tragédiaként, egy természeti csapásként éli meg, hogy se ő, sem az élete nem illeszkedik a normába. A közösség túlérzékenynek, visszahúzódónak, különcnek, remetének, sőt még betegnek is bélyegzi őket. És mi hajlamosak vagyunk úgy vélekedni, hogy ők egyáltalán nem élnek. Pedig vannak közöttük sokan, akik látván az evilági struktúrát, csupán a standard életvitel ellen lázadtak fel. Bizony van közöttük olyan, aki valóban jól érzi magát ebben az állapotban, és nem feladata a „különleges látásmódjából” fakadó félénk életén való túlemelkedés. Tehát ugyanolyan teljes életet élhet és él, mint mi, „átlagemberek”, maximum csak többet elmélkedik, érez, és nem bástyázza magát körül zajjal. Rendszeren kívül. A hangos passzus sok szeretettel, itt.
