Az ember, aki mer szeretni, és azért bátor mindent megtenni, soha nem érzi jelentéktelennek az életét. Ő átélt valami földöntúlit; még életében dalra fakadtak neki az angyalok, hallotta az isteni kórust, felemelkedett a földről és volt szerencséje látni az emberek fényeit, a földet körül ölelő energia nyalábokat. Azóta tudja, hogy van élet a halál után, mert még a földön maga köré láthatóvá, tapinthatóvá, kiszagolhatóvá tette a túlvilági dimenziót.
De mi a helyzet azokban a nagyon ritka esetekben, amikor a szerelemről nem önként mond le valaki, hanem alapjáraton úgy van beállítva, hogy ezt az érzést átélni képtelen? És Ő vajon miért kapta így az egyes tulajdonságait, hogy gyárilag legyen beállítva szerelem képtelen üzemmódra? Egy büntetés lenne ez, amit az előző életek vétkei róttak jelenlegi életére? Vagy a szerelem képtelenség által meg kéne tanulnia valamit az adott léleknek? Tanítható így, ezzel a módszerrel bármi egyáltalán?
A szerelemtelen ember. A hangos passzus sok szeretettel, itt.
Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 24, A szerelemtelen ember (Esszé)
You Might Also Like
Életem első vigyorognivalója :) (Haraszti László igaz története)
Hangos igaz történeteink 85, Ganabi: Ami nem öl meg, az megkeményít – velem is így történt (4.rész)
Karácsony (Elmúlt Idők Hercegnőjének igaz története)
Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 52, Mind egy? Hogy lennék én egy az egyértelmű rosszal? (Esszé)
Hangos igaz történeteink 154, A hit próbája (Írta: Félhold)
Miért nem Oda születtem? (Írta: Fogolyán Szellő)
Haraszti László: Nis (Hangos igaz történet)
A sorsom a szerelmem, a szerelmem a sorsom (Írta: Fogolyán Szellő)
Fogyásom története (Aranka igaz története)
Mesék Murról 3. rész (Szávitrí igaz története)
„Az el nem küldött üzenet” után… Egy szerelem szomorú- szép folytatása és befejezése (Wandoo igaz története 6. rész)
